Ranitidin
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ranitidin
|
|
IUPAC név | |
(E)-N-(2-((5-((dimethylaminomethyl) furan-2-yl)methylthio)ethyl)- N'-methyl-2-nitroethene-1,1-diamine |
|
Azonosítók | |
CAS-szám | |
ATC kód | A02 |
PubChem | |
DrugBank | |
Kémiai adatok | |
Képlet | C13H22N4O3S |
Moláris tömeg | 314,4 g/mol |
Farmakokinetikai adatok | |
Biohasznosíthatóság | 39 – 88% |
Metabolizmus | máj |
Felezési idő | 2–3 óra |
Kiválasztás | 30–70% vese |
Terápiás előírások | |
Licenc adat | |
Terhességi kategória | B1(AU) (US) |
Jogi státusz | |
Alkalmazás | orális, intravénás |
A ranitidin gyors hatású, specifikus hisztamin (H2) antagonista. Gátolja a gyomorsav bazális és stimulált szekrécióját, csökkenti a szekrétum mennyiségét és annak sav- és pepszintartalmát. A ranitidine hatása viszonylag hosszan tartó, egyetlen 150 mg adag 12 órán át szupprimálja a gyomorsav termelését.
[szerkesztés] Védjegyzett készítmények
- Histac
- Huma-Ranidine
- Ranitic
- Ranitidin-B (Biogal)
- Ulceran
- Ulcosin
- Umaren
- Zantac
- Pylorid
H2-receptor antagonisták (A02BA) | ||
---|---|---|
|