Putnai kolostor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A putnai kolostor (Mănăstirea Putna) erődített épületével, bejárati kaputornyán a fejedelemség bölénymotívumos címerével gazdag történeti múlt emlékét őrzi. Építése az uralkodó, Ştefan cel Mare által kiválasztott helyen, 1466 – 1470 között kezdődött. Az alapítási felirat is megmaradt a Kincses-toronynak (Turnul tezaurului) is nevezett vastag falú, 16 m magas nyugati saroktoronyban. Az építkezések után tűzvész pusztított a kolostorban, de 1484-1486 között már újjápítették. A kolostoregyüttes a környező terület gazdasági és kulturális központjává vált. A falakkal és tornyokkal biztosított együttes – egyúttal Ştefan cel Mare családjának temetkezőhelye is. A kolostornak, 1503-ban uralkodói támogatás révén, már mintegy harminc falunyi birtoka volt. Az anyagi jólétben kibontakozó kulturális tevékenységét a későbbiekben több véres politikai esemény, háború zavarta meg.
A fellángoló harcok során 1654-ben az épületek meg is rongálódtak. Helyreállításukhoz már Gheorghe Ştefan (1653-1658) hozzákezdett, majd 1662-ben Eustratie Dabija fejezte be. 1756-1760 között ismét felújításra került sor. 1902-ben a kolostor területén Karl Romstorfer, osztrák építész irányításával további átalakítási és felújítási munka kezdődött,ekkor készült a templom tetőszerkezete is, valamint a szerzetesi főtemplom négyezeti tornyának az eredetinél keskenyebb átmérőjű felmagasítása.
A kolostortemplom (Biserica Mănăstirii) ortodox szokás szerint a szerzetestelep négyszögletű udvarának központjában áll. Építészeti megoldásában nagyvonalúan fejeződött ki az uralkodóház halottkultuszával összefonódó egyházi és politikai rendeltetése. Az épület nyugati felében, a déli és északi bejáraton keresztül feltáruló, kettős keresztboltozattal fedett előtérből gótikus jellegű kapuzat vezet a sírterembe.
A kozmikusan ünnepélyes kupolás térben helyezkedik el Ştefan cel Mare és családtagjai síremléke (Ştefan cel Mare, 1504; első felesége, Maria de Mangop: 1477; második felesége, Maria Voichiţa, 1511, továbbá fia, III. Bogdán, 1517). A temetkezőhely után következik a templom kettős kupolával fedett hajója, majd a három ívnyílás keretében kibontakozó térlezárás, központi négyezetéhez három karéj kapcsolódik. A szentélyoldalon az apszis egyenes térbővülete mellett két oldalt van a miseáldozat előkészítésére szolgáló proszkomedie, illetve a sekrestyeként használt diakonikon. A templombelső athoszi emléket idéz, de már jellegzetesen moldvai sajátosságokat is mutat. A szentély-apszis előtt az évszázadokkal később készült szentélyrekesztő (ikonosztáz) barokkos pompája fokozza az összhatást.
A gazdagon kiteljesülő térrendszer a külső tömegalakításban is plasztikusan megjelenik. A homlokzatok architektúrája az átépítések, változtatások miatt nem teljesen egységes. Szembetűnő a különbség a nyugati oldalon, a kváderkövekből épített, két saroktámpillér közötti nagyméretű csúcsíves ablakokkal áttört, teljesen gótikus épületrész, amely a 16. század végén emelt slatinai, vagy suceviţai kolostortemplom kompozíciójára emlékeztet. A tetőzet alatti vakív-soros plasztika alatt csavart jellegű övpárkány oldja a falfelületeket, amelyeket e részen csupán kisméretű pálcatagozatos ablakok törnek át.
A kolostor múzeumának gyűjteménye világhírű. Számos irodalmi emléke között értékes evangélium példányok találhatók (többek között az ún. „Humori tetraevangélium" 1473-ból). Nevezetesek továbbá a kolostor remekmívű varrottas kézimunkái (például Maria de Mangop halotti takarója, 1477-ből).
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei 1. (Délkelet-Európa)kötet, 8.számozat:p.60-66. Alexandra Kiadó (1997) ISBN 963 367 245 7
- A művészet története: A korai középkor, Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963 13 2393 5
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 15.sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Jepranion, E.: Architecture moldave aux temps d'Étienne le Grand. Biuletin Historii Sztuki i Kultury VI. Warsava, 1938.
- Romstorfer, K.A.: Die Fürstengräber in ... Putna. Jahrbuch des Bukoviner Landesmuseums. XII. Cesnauti, 1904.
- Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963 16 3059 5
- Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963 243 099 9
- J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963 548 774 6.
