Pillangóhatás (elmélet)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A pillangóhatás kifejezés magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését.
Elsőként Edward Lorenz írt róla tanulmányt 1963-ban a New York-i Tudományegyetem számára. A tanulmány szerint, „egy meteorológus megjegyezte, hogy ha az elmélet helyes, akkor egy sirály egyetlen szárnycsapása örökre megváltoztatná az időjárás folyamát”. Lorenz későbbi beszédeiben és tanulmányaiban költőien a pillangót használta, amit valószínűleg a Lorenz-attraktor által készített kép inspirált, ami hasonlít egy pillangóra. Más elméletek szerint a pillangó csupán a fikció szüleménye, melynek alapja Ray Bradbury 1952-ben íródott „A Sound of Thunder” (Mennydörgő robaj) című novellája, habár ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.
A pillangóhatás felismerésének jelentősége, hogy a bonyolult rendszerek például az időjárás vagy a tőzsde változásait nehéz belátható időn belül megjósolni. Ez azért van, mert bármely véges modell, ami megpróbál szimulálni egy rendszert kénytelen elhagyni valamennyit a kezdeti tényezőkből – például amikor az időjárást szimuláljuk, nem vehetjük figyelembe az összes pillangó szárnycsapásai által keltett szelet. Egy kaotikus rendszerben minden időegység szimulációjával felnagyítódnak ezek a hibák, egészen míg a hibaszázalék el nem éri a százat. Ily módon az előrejelzések hasznavehetetlenek egy bizonyos idő után.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Butterfly Effect (Mathematical Recreations)
- From butterfly wings to single e-mail (Cornell University)
- The Chaos Hypertextbook. An introductory primer on chaos and fractals.
- The Butterfly Effect. New Line Cinema's feature film Butterfly Effect
- Káoszelmélet Mi a káosz?
)