Philipposz (epigrammaköltő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Philipposz, Philippus, Philippos (Thesszaloniké, Kr. u. I. század) Görög epigrammaköltő

Kr. u. 40 körül „Sztephanosz” (Koszorú) címmel epigrammagyűjteményt állított össze (lásd: Philipposz-koszorú a Meleagroszt követő költők műveiből. Feltehetőleg Rómában élt, ahol kapcsolatban állt a császári udvarral, de Leukasz szigetén is töltött egy időt actiumi utazása során. Nagyjából 80 hitelesen tőle származó epigrammát őrzött meg az Anthologia Palatina és az Anthologia Planudea (neve alatt összesen 89 maradt fenn). Versei alapján nem tűnik eredeti költőnek, művein határozottan érződik a tarentumi Leónidasz és Antiphilosz hatása. Egyesek szerint mindössze két jó verse van, az egyik egy hajón utazó vadászkutyáról, amely vaddisznónak nézi a delfineket, beleugrik a tengerbe és megfullad, valamint egy epigrammája az apjáról. Kedvelt témái: fiktív dedikációk, különös történetek, élmények, irodalmi gyakorlatok (Xerxész és Leónidasz, Próteszilaosz sírja, Hippónax sírja stb.), műalkotások leírása. Egy kétsorosa, melyet az olümpiai Zeusz-szoborra írt:

Isten szállt-e le, Pheidiasz, az égből a földre, hogy itt lásd,

vagy te magad mentél látni az égilakót?

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
• Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980)