Phaidrosz (dialógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Platón dialógusai

Szókratikus korszak

Szókratész védőbeszéde

Kisebbik Hippiasz

Nagyobbik Hippiasz

Euthüphrón

Kritón – Lüszisz

Lakhész – Kharmidész – Ión

Protagórasz – Euthüdémosz

Gorgiasz – Menexenosz

Menón – Kritiasz

Apológia

Kritón – Kratülosz

A "nagy" dialógusok : formatan,

politika, halál, dialektika, szerelem.

Phaidón – A lakoma

Állam – Phaidrosz

Kései dialógusok :

A forma-teória kritika,

kozmológia, politika, metafizika

Theaitétosz – Parmenidész

A szofista – Philébosz

Az államférfi – Timaiosz

Törvények

Apokrif dialógusok

Menexenosz – Első Alkibiadész

Második Alkibiadész– Minósz

Theagész – Szerelmes ifjak

Kleitophón- Hipparkhosz

A Phaidrosz Platón dialogikus formában megírt retorikával foglalkozó műve. Szereplői Szókratész és Phaidrosz.

Phaidrosz találkozik Szókratésszel, s felolvassa neki Lüsziasz beszédét. E beszéd egy szépfiú megkísértését írja le, a beszélgető felek a továbbiakban a beszédről s a retorikai helyességről tárgyalnak. Lüsziasz beszédének lényege ugyanis, hogy „inkább kell odaadónak lenni azzal, aki nem szeret, mint a szeretővel”. Szókratész és Phaidrosz is mondanak egy-egy beszédet, majd Szókratész mond még egyet, nem elégszik meg a saját beszédébel. E beszédekben felmerülő fontos kérdések: Milyen a jó szónok? Hol az ember határa? Valóban igaz-e a mitológia? (ez a kérdés csak közvetve) Mi a barátság?

A Phaidrosz Platón egyik legdrámaibb dialógusa. Szókratész az erkölcsre neveli a fiút, a fiú pedig szeretné, hogy elcsábítsa, de Szókratész nem teszi meg, annak ellenére, hogy szerelmes az ifjú Phaidroszba (ez a Lakomából is kiderül)