Palóc Múzeum
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Palóc Múzeum egy balassagyarmati múzeum.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A múzeum az egyesületi alapítású múzeumok közé sorolható. Az alapítás azonban elsősorban Nagy Iván (1824-1898) történész genealógus anyagi támogatása mellett valósulhatott meg. A tudós azonban nem csak pénzbeli adományával, hanem nagy számú gyűjteményével (régészet, néprajz, érem- és pénzgyűjtemények) is megalapozta a múzeum létrejöttét, hiszen életének utolsó éveiben a tevékenysége központjában a múzeumügy állt.
1890-ben, a Nógrádi Lapokban felhívást tett közzé: „Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáit is a multnak, ami hazánk, nemzetünk és részleg különösen Nógrádvármegye multjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat… Állítsunk egy helyi múzeumot! Állítsunk egy helyi társulatot, mely terebélyesedő fává növendi ki magát, és megalapítandja a tervelt Muzeumot.” A lap következő számában már olvasható a Társulat alapszabálya, amelyet Nagy Iván készített más korabeli egyesületek mintáját követve. 1891. március 15-én fáradozása eredménye képen összeült a Közgyűlés, amely megalapított a Nógrádvármegyei Múzeum Társulatot. Az egyesület célja összegyűjteni azokat a néprajzi, régészeti és történeti emlékeket, amelyek Nógrád megyére vonatkoznak. A Társulásnak 27 alapító, 4 örökös, 89 rendes és 14 pártoló tagja volt. Az elnöknek gróf Degenfeld Lajos főispánt választották.
Elindult a munka, és az összegyűlt anyagot a város egyik iskolájának tágas tantermében még az adott évben a látogatók számára megtekinthető állapotba hozták, így minden vasárnap és hétfőn 10-12 óráig látogatható volt a tárlat. Ezen felbuzdulva az egyesület körlevelet intézett a falvakban élő értelmiségieknek, hogy gyűjtsenek, és azt adományozzák az egyesületnek. A vidéki értelmiség ez irányú tájékozottságát mutatja, hogy a rimóci jegyző, a cserhátsurányi és az őrhalmi pap egyaránt azt válaszolták, hogy községükben néprajzi tárgy nincs, pedig ezek a községek a néprajzosok számára még a II. világháborút követő évtizedekben is kiváló terep-nek bizonyult, számos kiváló tárgyat gyűjtöttek ezekből a falvakból. Mindezek ellenére egy év leforgása alatt 172 adományozó jóvoltából 3500 fölé emelkedett a múzeum tárgyi anyaga. Ezek között voltak régészeti, néprajzi tárgyak, különböző történeti korokból származó tárgyi emlékek, ásványok, portrék és könyvek. 1891-ben Szontágh Pál (1820-1904) politikus, fel-ajánlotta könyvtárát a társulat számára. Ekkor már kinőtték a termet, és további helyiségeket igényeltek az iskolától. Ám végül is 1894-ben a Társulat meg tudott vásárolni egy épületet, amelybe hamarosan át is költöztették a gyűjteményt.
Idővel csökkent a lelkesedés, a feleslegessé vált tárgyak még valahogy eljutottak a múzeum-hoz, azonban a felvállalt tagdíjak már jóval nehezebben. Az új épületet is csak Nagy Iván és Degenfeld Lajos váltóival tudták megvásárolni. Az közgyűlések lelkesedése is alábbhagyott. Nagy Ivánnak köszönhetően azonban nem szűnt meg a múzeumi társulat. Újabb és újabb tá-mogatókat nyert meg az ügynek. 73 évesen a Társulat titkári posztja mellett az igazgatói teen-dőket is ellátta. Székfoglalói beszédében felvetette az új múzeumépület megépítésének gondo-latát. Végrendeletében minden vagyonát a Nógrádvármegyei Múzeum Társulatnak adomá-nyozta, de kikötötte, hogy csak az új múzeumépületre fordítható. Halála után felesége Csathó Mária (1837-1908) felajánlotta a tudós könyvtárát a múzeumnak. 1904-ben Jaskovics Ferenc (1860-1914) látta el az igazgatói feladatokat és gondozta a gyűjteményt. 1905-ben a társulat felvételét kérte a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségébe. Ez nagy előrelépés volt mind szakmailag, mind a rendszeres anyagi ellátás miatt.
A vármegye segítségével sikerült rendezni a társulat anyagi gondjait, és Jaskovics igazgató, valamint Vannay Ignác alelnök – aki a takarékpénztár igazgatója is volt egy személyben – nekiláttak az új múzeumépület megvalósításának. A Főfelügyelőség közbenjárására a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól állami segélyt és a várostól 1000 négyszögölös telket kap-tak. 1910-ben kiírták a pályázatot a múzeumpalota megtervezésére, amit Wälder Gyula (1884-1944) fővárosi építész nyert meg. A kivitelezés előre látható költségei azonban meghaladták a rendelkezésre álló összeget, így az eredeti tervet átdolgozták, és nem építették meg az egyik épületszárnyat, aminek hiányát a múzeum mai napig érzi, iroda hiány és raktározási problé-mái miatt.
Az építkezés 1914 tavaszán indult, s a még csak félkész épületbe már a nyár folyamán elkezd-ték a beköltözést. A világháború kitörése után azonban elvették az épületet az egyesülettől, laktanyaként, majd kórházként működött. A háború a legnagyobb kárt azonban a gyűjtemény-ben okozta, aminek közel 80%-a elpusztult, megsemmisült. Ma már lehetetlen megmondani, hogy milyen értékeket képviselhetett ez a gyűjtemény, de valószínű, hogy ma páratlan lenne a maga nemében, amire a megmaradt minimális anyagból következtethetünk.
A háború után a minisztérium támogatásával felújították az épületet, és 1931-ben ismét meg-nyithatta kapuit. Igazgatónak Fényes Dezsőt (1888-1973) nevezték ki, aki a megbízása előtt a Nemzeti Múzeum munkatársa volt. A gyűjtemény nagy részét főleg régészet, történelem és a természettudomány tárgyi emlékei alkották, de Hóman Bálint szorgalmazására megindult a néprajzi tárgyak gyűjtése, a palóc hagyományok dokumentálása. 1930-as évek elején a múze-um mögötti szabad területen létrehozták az ország első, áttelepített épületekből álló szabadtéri múzeumát, egy 18. századból származó paraszt portát. A II. világháború sajnálatosan ugyan-olyan pusztításokat végzett a gyűjteményben, mint az első, ekkor a gyűjtemény több mint 90%-a lett az enyészeté. A háború befejeztével az újraindítás során a néprajz kiemelt szerepet kapott. Manga János lett 1949-től a múzeum igazgatója, aki nagy ütemben megkezdte a hely-reállításokat, a gyűjtemény újraindítását. 1971-ben a megyei múzeumi hálózat bővülésével átszervezték az egyes múzeumi szakágakat, a különböző városokban működő új múzeumok között osztották szét. Így került a régészet a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba, a termé-szettudomány a Pásztói Múzeumba, a történeti, numizmatikai, irodalom- és művészettörténeti anyagok a salgótarjáni Nógrádi Sándor Történeti Múzeumba. Ami még nagyobb változást jelentett, hogy az addigi megyei igazgatóság is Salgótarjánba került.
A Palóc Múzeum a néprajzi szakágat képviseli Nógrád megyében. A helyi adottságok figye-lembe vételével kiemelt témaköre a népművészet, azon belül is a viselet, a szőttesek, a pász-torművészet, és az utóbbi két évtizedben a vallási néprajz, mivel két néprajzos is huzamosabb ideig ezzel a témával foglalkozott a múzeumban. Az intézményben kisebb várostörténeti gyűjtemény is működött, de 1992-ben lezárták a gyűjteményt.
[szerkesztés] Helye
A Palóc Ház a Palóc Múzeum mögötti ligetben található. Az ú.n. zsilipelt lakóház több mint 250 éves. Az épületegyüttest 1932 és 1934 között szállították mai helyére Karancskesziből. A ház mellett tökmagolajprés, istálló, pajta és kemence látható.
[szerkesztés] Állandó kiállítás
- Bölcsőtől a sírig. Paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében
- Egy tudós köznemesi könyvtár – Nemzeti történelmünk tüköre
- Madách relikviák
- Mikszáth Relikviák
[szerkesztés] Időszaki kiállítás
- A világ örökségének része – Egy palóc falu régen és ma: Hollókő 2006. 02. 23. – 2006. 08. 31.
- Fejezetek a 115 éves balassagyarmati múzeum történetéből – I. Nógrád Megye Vármúzeuma 2006. 06. 12. – 2006. 12. 31.
