Oraculina Sibyllina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az Oraculina Sibyllina (latin nyelven: Szibülla/Szibilla-jóslatok), ókori jóslatgyűjtemény. A Szibülla jóstevékenységére vonatkozó első híradás a Kr. e. 6. századból származik, később hol egy, hol több Dzibülla működését említik a korabeli források. Jóslataikat, amelyeket sokszor együtt emlegetnek a Bakisoknak tulajdonított próféciákkal, az idők során gyűjteményekbe foglalták. Legismertebb az a változat, amely a cumae-i (Dél-Itália) Szibüllától származik, ezt a hagyomány szerint Tarquinius Superbus római király vásárolta meg az állam számára.

A köztársaság korában a Szibülla jóslatait tartalmazó könyveket Jupiter Capitolinus szentélye alatt egy üregben tartották, kőládába zárva. A szentély leégése (Kr. e. 83.) után, minthogy a szent könyvek is elégtek, különböző városokban másoltatták le a szent szövegeket. Kr. e. 12-ben Augustus császár mint pontifex maximus (főpap) Apollo palatinusi templomában helyeztette el az új példányt, amely 405 táján pusztult el, amikor Stilicho tűzbe dobta.

A szent könyveket kezdetben két-, majd a köztársaság korában tíztagú testület őrizte, a tagok száma Lucius Cornelius Sulla dictatura után tizenötre emelkedett. A Szibülla-könyvek tanulmányozására csak a senatus adhatott utasítást. A könyvek tartalmát szigorúan titokban tartották, s csak válságos időszakban (háború, földrengés, járvány stb.) tekinthették me az erre kijelölt személyek. Ezeknek jogában állt magyarázni a szövegeket (amelyeket soha nem hoztak nyilvánosságra) és kijelölni az adott esetben szükséges szertartásokat. Minthogy ezek a jóslatok jórészt kis-ázsiai eredetűek voltak, elősegítették idegen kultúrák behatolását Róma vallási életébe. Ezek közt a legfontosabb Apollo (Kr. e. 5. század) és Magna Mater (Cybele, Kr. e. 3. század) tisztelete.

Az eredeti Szibülla-könyvektől lényegesen különbözik az Oraculina Sibyllina címen fennmaradt jóslatgyűjtemény. A különféle kódexekben fennmaradt variánsokban a könyvek címe, számozása és terjedelme jelentősen eltér egymástól. Ismeretlen szerzői többnyire a hellenisztikus zsidó és a korai keresztény közösségek soraiból kerültek ki. Az egyes részek keletkezési ideje a Kr. e. 2. és a Kr. u. 3. század közé esik, az előszó pedig a Kr. u. 5. században keletkezhetett. A főleg Alexandriából származó zsidó szerzők feltehetőleg az eredeti Szibülla-jóslatokból is merítettek, és mondanivalójukat az eredeti Szibüllák szájába adták. Felvázolták a történelmet a teremtéstől saját korukig azzal a céllal, hogy ennek során megismertessék az egyistenhitet a pogányokkal, küzdjenek a bálványimádás ellen, hirdessék Jézus eljövetelét és megtérésre buzdítsanak. Megjósolták Róma pusztulását és egy jobb kor eljövetelét, amelyben béke fog uralkodni. Sokszor megtörtént eseményeket írtak le jóslat formájában. A keresztény szerzők részben az előbbiekből merítettek, részben pedig új írásokkal gazdagították az eredeti gyűjteményt. Részletesen szóltak a világ eredetéről, a Noé (mitológia) előtti nemzedékek sorsáról, a vízözönről, Jézus életéről. Keresztény erkölcsi szabályokat hirdettek. Megjósolták a világvégi csapásokat és a végítéletet, melyet jelek (az égen megjelenő kardok és csapatok, vért izzadó sziklák stb.) előznek meg. Beszéltek kozmikus szerencsétlenségekről (Nap és a csillagok elsötétülése, égboltozat összeomlása stb.) s a világvége közeliségét sejtető hamis prófétákról. Felvillantották egy jövendő boldog élet reményét is. Az egyes Szibüllák szájába adott látomásszerű jóslatokat a Kr. u. 3. századig keresztény egyházi írók is idézik, a következő századtól kezdve azonban lassan feledésbe merültek.