Nyálkaspórások
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||
Rendszertan | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
|
|||||||||
Malacosporea Myxosporea |
|||||||||
A nyálkaspórások (Myxozoa, etymológia: görög myx- „nyálka” + zoa „állatok”) csoportját a közelmúltig az egysejtűek (Protista ország) közé sorolták, azonban sejttani és molekuláris genetikai bizonyítékok alapján ma már a csalánozók (Kent et al. 1994, Siddall et al. 1995), vagy esetleg a kétoldalasan szimmetrikus állatok (Bilateria) (Cavalier-Smith 1998) leegyszerűsödött utódainak tekintjük őket. Legtöbb ismert fajuk halakban és/vagy gerinctelenekben él.
[szerkesztés] Fejlődési ciklus
Sok fajuk fejlődési ciklusának alapja, hogy a fertőzött halból ürülő myxospórák gerinctelen gazdát fertőznek, majd az ebből ürülő aktinospórák újabb halat fertőznek. Bonyolult fejlődési ciklusaikban a gazdasejten belül élő, egysejtű, amőboid alakok is vannak (Molnár 1994), de terjesztő képleteik (melyeket hibásan spórának neveznek) többsejtűek, és két csalánsejtet is tartalmaznak. A „spóra” csalánsejtei alapján régóta sejtették a csalánozókkal való rokoságukat, de mivel fejlődési ciklusukban nincs embrió szakasz, és így szöveteik sincsenek, ezért e kapcsolat a közelmúltig vitatott maradt. A gazdaállat testével érintkezve a csalánsejtekből kicsapódó fonal rögzíti a „spórát”, de ez nem alkot behatoló csövet, mint a kisspórások rögzítőfonala. A kiszabaduló amőboid sejt a szervezetben vándorol, talán a véráram felhasználásával, és az alkalmas testtájakban megtelepedve ivartalanul szaporodik. Halakban akár több centiméternyi kinövéseket is okoznak. Ivaros folyamataik kevéssé ismertek.
[szerkesztés] Elterjedés
A Myxobolus fajok hazai halakban és gernictelenekben gyakoriak, olykor jelentős halgazdasági károkat is okozhatnak. Az Actinomyxida csoport fajai gerinctelenek, főként gyűrűsférgek élősködői, így pl. a Triactinomyxon a csővájó férgekben (Tubifex spp.) él.
[szerkesztés] Irodalom
- 1. Cavalier-Smith T 1998. A revised six-kingdom system of life. Biological Reviews, 73, 203-266.
- 2. Kent ML, Margolis L, Corliss JO 1994. The demise of a class of protists: taxonomic and nomenclatural revisions proposed for the protist phylum Myxozoa Grasse, 1970, Canadian Journal of Zoology, 72, 932-937.
- 3. Molnár K 1994. Comments on the host, organ and tissue specificity of fish myxosporeans and on the types of their intrapiscine development. Parasitologia Hungarica, 27, 5-20.
- 4. Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
- 5. Siddall ME, Martin DS, Bridge D, Desser SS, Cone DK 1995. The demise of a phylum of protists: phylogeny of Myxozoa and other parasitic cnidaria. Journal of Parasitology, 81, 961-967.