Csalánozók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Csalánozók Evolúciós időszak: Ediacara - jelenkor
Chrysaora quinquecirrha
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Alország: Valódi szövetesek (Eumetazoa) Csoport: Sugaras szimmetriájúak (Radiata) Törzs: Csalánozók (Cnidaria) Hatschek, 1888
Altörzsek és osztályok[2]
Anthozoa – virágállatok Medusozoa:[1] Cubozoa – kockamedúzák Hydrozoa – hidraállatok Polypodiozoa Scyphozoa – kehelyállatok Staurozoa – rögzült kehelyállatok Besorolatlan: Myxozoa

A csalánozók (Cnidaria) a valódi szövetes állatok közé tartozó rendszertani törzs, mintegy 11 000 fajjal. Képviselői egyszerű testfelépítésű, vízben (többnyire tengervízben) élő állatok. Az első csalánozó genom szekvenálása azonban kiderítette, hogy biokémiai és genetikai értelemben jóval bonyolultabbak, mint ahogy korábban gondolták.^[3]

Nevüket csalánsejtjeikről (cnidociták) kapták. Ezek specializált sejtek, melyek csípni képes organellumokat, nematocisztákat tartalmaznak.

Közéjük tartoznak a zátonyokat építő korallok, a tengerirózsák, kehelyállatok is. Korábban űrbelűek vagy testüregesek (Coelenterata) volt a csoport neve, de ebbe a mostani osztályozás szerint külön törzset képező bordásmedúzák (Ctenophora) is beletartoztak, így ma már nem használják. A csalánozók nagy tömegben megtalálhatók a fosszíliák között, már az ediacara időszak óta.

Tartalomjegyzék 1 Anatómia 2 Életmód 3 Rendszertan 4 Források 5 Jegyzetek

[szerkesztés] Anatómia

A bélcsíra szerveződési szintjén állnak, zsákszerű testük sugaras szimmetriát mutat. Külső sejtrétegük érzék- és hámsejteket tartalmaz, ide ágyazódnak be a csalánsejtek. Belső sejtrétegük mirigyhámból áll. A kettő között kocsonyás támasztólemez alakult ki, még nem jelent meg náluk a harmadik testüreg. Mozgásukat diffúz idegrendszer koordinálja: a sejtek sok nyúlványúak, összekapcsolódnak egymással, az inger az egész szervezetben szétterjed. Számos szabadon úszó kockamedúza és kehelyállat rendelkezik a rhopalia nevű szervvel, ami érzékelő sejtekből álló komplex struktúra, akár képalkotásra alkalmas szemlencsét és retinát is alkothat,[1] vagy a gravitációt érzékelő statolithot, ami a gerinces belső fül otolithjához hasonló funkciót lát el.

Ősszájúak, egyetlen testnyílással rendelkeznek, ami száj- és végbélnyílásként is funkcionál.

Diffúzan lélegeznek, egész testfelszínük és űrbelük is légzési felületet alkot.

[szerkesztés] Életmód

Mozgásuk a rakétaelv szerint történik.

Ragadozó életmódot folytatnak. A fogókarokon található „egyszer használatos” csalánsejtekkel bénítják meg áldozatukat. A csalánsejtekben méreg található, fedele érintésre felpattan, a tömlő kipattan, melyen keresztül a bénító hatású méreg bejut a zsákmány belsejébe. A zsákmány a tapogatókarokkal jut az űrbélbe, ahol mirigysejtek emésztik meg. Minden sejt külön választja ki a bomlásterméket.

A hagyományos leírás szerint a csalánozók nemzedékváltó életmódot folytatnak, ami az ivartalanul szaporodó polipforma és az ivarosan szaporodó medúzaforma közötti átmenet. Valójában a csalánozók között igen sokfajta életciklus létezik, ez csak egy közülük.

[szerkesztés] Rendszertan

Négy fő osztályba sorolják őket:

• Anthozoa (virágállatok, korallok stb.)
• Scyphozoa (kehelyállatok)
• Cubozoa (kockamedúzák)
• Hydrozoa (hidraállatok – Obelia, Aequorea, portugál gálya stb.)

Hagyományosan a hidraállatokat tartották a legprimitívebbeknek ezek közül, de az újabb bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a virágállatok a törzs legkorábban divergáló osztálya. A Scyphozoa, Cubozoa és Hydrozoa osztályok összevonhatók a Medusozoa altörzsbe. Ebben a rendszerben az Anthozoa szintén altörzs szintre emelkedik.^[2]

[szerkesztés] Források

• Mozaik kiadó - MS6811 Biológia 7. osztály tankönyv (105. oldal), Mozaik kiadó, 2002

[szerkesztés] Jegyzetek