Nikolaas Tinbergen
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Nikolaas "Niko" Tinbergen (1907. április 15. – 1988. december 21.) holland etológus és ornitológus, aki 1973-ban Karl von Frischsel és Konrad Lorenzcel megosztva kapta a fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat az állatok egyéni és társasági viselkedésmintájának leírásáért.
[szerkesztés] Élete
Hágában született, testvére Jan Tinbergen, aki elsőként nyerte el a Nobel-díjat a közgazdaságtanban. Említésre méltó még másik testvére, Luuk Tinbergen, ekológus és ornitológus.
Tinbergen érdeklődése a természet iránt már fiatalkorában megnyilvánult. A Leiden Egyetemen tanult biológiát. A II. világháború során bebörtönözték. A háború után Tinbergen Angliába költözött és az Oxfordi Egyetemen tanított.
Feleségül vette Elisabeth Ruttent és 5 gyermekük született. Tinbergen 1988. december 21-én halt meg, miután agyvérzést kapott.
[szerkesztés] Hivatkozások
[[1]]
1951: Theiler | 1952: Waksman | 1953: Krebs, Lipmann | 1954: Enders, Weller, Robbins | 1955: Theorell | 1956: Cournand, Forssmann, Richards | 1957: Bovet | 1958: Beadle, Tatum, Lederberg | 1959: Ochoa, Kornberg | 1960: Burnet, Medawar | 1961: Békésy | 1962: Crick, Watson, Wilkins | 1963: Eccles, Hodgkin, Huxley | 1964: Bloch, Lynen | 1965: Jacob, Lwoff, Monod | 1966: Rous, Huggins | 1967: Granit, Hartline, Wald | 1968: Holley, Khorana, Nirenberg | 1969: Delbrück, Hershey, Luria | 1970: Katz, Euler, Axelrod | 1971: Sutherland | 1972: Edelman, Porter | 1973: Frisch, Lorenz, Tinbergen | 1974: Claude, Duve, Palade | 1975: Baltimore, Dulbecco, Temin |