Neutroncsillag
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok.
Nagy sűrűségeknél a csillagok belsejében az atommagok befogják a szabad elektronokat, ezáltal neutronban gazdagabb atommagok keletkeznek. A 12<=A<=56 atommagok esetében ez a folyamat a 1011<=ρ<=1014 g/m³ sűrűségtartományban zajlik. Ahogy az atommagokban egyre több neutron keletkezik, ezek kötési energiája negatív lesz, így ρ>~1015 kg/m³ sűrűségnél a fehér törpéket alkotó atommagok és szabad elektronok helyett kevés magot, elektront, és nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó degenerált gáz jön létre. Ezért a 1016 – 1018 kg/m³ sűrűséggel rendelkező kompakt objektumot neutroncsillagnak nevezzük. Egy ilyen objektumot gyakorlatilag úgy tekinthetünk, mint amit kizárólag neutronok alkotnak. Ez a konfiguráció egy hatalmas atommaghoz hasonlítható, melynek tömegszáma A~1057 és a Z/A~10-2. A gravitációs nyomást a neutronok rövid hatósugarú nukleáris taszítóereje egyenlíti ki. Egy naptömeggel rendelkező neutroncsillag átmérője k.b. 10 km, ezért optikai távcsövekkel lehetetlen megfigyelni.
Vannak neutroncsillagok, melyek periodikus rádióimpulzusokat bocsátanak ki. Ezeket nevezzük pulzároknak. A szokásosnál erősebb mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok a magnetárok.
Az eddig ismert legnagyobb sebességgel mozgó csillag az RX J0822-4300 jelű neutroncsillag, amely a Chandra röntgenműhold felvételei alapján végzett számítások szerint egy szupernóva-robbanástól hajtva óránként 5,5 millió kilométeres sebességgel halad.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Magyar oldalak
- Forró foltok a neutroncsillagokon (2005. május 28.)
- Dávid Gyula: Pislákoló csillagroncsok - fehér törpék, neutroncsillagok, fekete lyukak (audio), (video) – Előadás a Polaris csillagvizsgálóban, 2006. december 20.
