Marcus Cornelius Fronto
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Marcus Cornelius Fronto (Cirta Numidia, ma Quasantina, Algéria, 100 körül – Róma?, 166?): római rétor.
Rómában Hadrianus idejében telepedett le, s mint ügyvéd és szónok hamar nagy vagyonra tett szert. A következő császár, Antoninus Pius már két fogadott fiának és kijelölt utódjának, Marcus Aureliusnak és Lucius Verusnak nevelését bízta rá. Fronto 142-ben érte el politikai pályafutása legmagasabb rangját, a consuli tisztséget.
Törvényszéki beszédei elvesztek. Nem ismerjük Hadrianusnak és Antonius Piusnak írott műveit, valamint híres, a keresztények ellen mondott beszédét sem, amelyről Minucius Felix emlékezik meg. Levelezésére 1815-ben bukkantak rá, a gyűjtemény Antoninus Piushoz, Marcus Aureliushoz, Lucius Verushoz illetve Gelliushoz és Appianoszhoz írott írásait tartalmazza. Fennmaradtak filozófiai írásai, így a „De feris Alsensibus” (Az alsiumi vakációról), a „Laudes fumi et pulveris” (A füst és a por dícsérete) vagy a „De nepote amisso” (Unokája elvesztéséről).
[szerkesztés] Források
- Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
