Maróthy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Maróthy család (Marótegyházi) Szatmár vármegye nemes család, mely már 1340-ben I. Lajos király oklevelében is előfordul.

A család Nyitra vármegyéből származik, azonban onnan 1655-ben Maróthy Ferencz által Szatmár vármegyébe is átterjedt: Maróthy Ferencz ugyanis a Szatmár megyei Rozsály-on élő Rozsályi Kún Istvánnak, a rozsályi vár urának örökbefogadott leányát Rozsályi Kún Annát vette nőül.

A család Szatmár vármegyében ezen kívül még birtokos volt Gacsály, Nagyhódos, Császló, Vámosoroszi, Nagypalád és Zajta községekben is.

Nyitra megyében Maróth, Kisbáb, Nagybáb, Felsőzsember településen volt birtokuk.

Máramarosban Sziget, Tarczköz, Dombó, Brusztúra, Beregben: Bene, Zemplénben Zsujta községekben volt birtokos.

A család fontosabb tagjai:

• Maróthy Ferencz: (meghalt:1724-ben)

• Maróthy Mihály Maróthy Ferencz fia - ki leányágon örökölte a rozsályi várat tartozékaival együtt - Szatmár vármegye szolgabírája volt, és két alkalommal alispán jelölt is (meghalt: 1720-ban).

• Maróthy Sándor: II. Rákóczi Ferenc kedvelt híve volt, Máramaros vármegye alispánja, 1749-ben országgyűlési követ.

• Maróthy Antal: 1848-49-ben statáriális bíró. Fogságba került, és 3-évet töltött Josefstadt-ban.

• Maróthy János: 1848-49-ben Bem tábornok alatt a Vilmos huszároknál harcolt és vitézi érdemrendet nyert. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc befejeztekor őrnagy volt, és sokáig üldözték. A forradalom után 1861-től 6 éven át országgyűlési képviselő volt, és 1883-ban a honvédmenház parancsnoka lett.

• Maróthy Sándor (II. Sándor): A XX. század elején földbirtokos volt Gacsály községben.

[szerkesztés] Címer

Kékben, zöld alapból emelkedő és öt zöldleveles rózsa-ággal viruló fatörzs, mely köré fejjel lefelé kígyó tekerődzik.

Sisakdísz:

Nyílt fekete sasszárny között zöldleveles rózsa-ág, három vörös rózsával.

Takarók:

kékarany, vörösezüst.

1655-ös címereslevélen: vörös alapon öt zöldleveles feketerózsa-ággal viruló fatörzs, amelyre fejjel felfelé zöld kígyó tekeredeik.

Sisakdísz és takarók a fentiekkel megegyezőek.

Más változatokban is ismert feltehetően számos címertörésen is átesett.

[szerkesztés] Források

• Szirmai Szirmay Antal: Szatmár vármegye II. 216., 222.
• Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
• Maróthegyházi és Rozsályi Maróthy Kálmán: A Maróthyak Leszármazása és Életük Története