Magyar választási rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A magyar alkotmány szerint a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Magyarországon négyévente kell országgyűlési és önkormányzati választásokat tartani; a szavazás időpontját legkésőbb 72 nappal a választások első fordulója előtt a köztársasági elnök tűzi ki.

[szerkesztés] Országgyűlési választások

Választási eredmények kivetítése 2006-ban

A német modellen alapuló vegyes magyar választási rendszer – amelyet az 1989. évi XXXIV. törvény szabályoz – kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer, amely a legkisebb szavazatveszteség érdekében kombinálja a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert.

A 386 fős, egykamarás parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal jutnak be. Pártlistáról akkor lehet mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladják az 5%-os küszöböt. (Az első, 1990-es választáson ez a küszöb még 4% volt.)

A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavaznak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehet szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlanak el a mandátumok.

A választás hivatalos végeredményét nyolc nappal a szavazás lezárulása után közli az Országos Választási Bizottság, a nem hivatalos eredmény azonban már a választások napjának éjszakáján ismertté válik.

[szerkesztés] Jelöltállítás

Egyéni képviselőjelöltként annak a legalább 18 éves, magyar állampolgárságú személynek a neve kerülhet a szavazólapra, aki legalább 750, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott ajánlószelvényt ("kopogtatócédulát") tudott összegyűjteni. Az ajánlószelvények gyűjtését a szavazás előtti 23. napig kell befejezni, és a 19. napon kell bejelenteni a jelölteket. Egy választópolgár érvényesen csak egy jelöltet támogathat.

Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani.

Országos listát azok a pártok állíthatnak, amelyek képesek legalább hét területi listát indítani.

Magyarország területén a választás napját megelőző nap 0.00 órától a szavazás napján urnazárásig kampánycsend lép életbe. Közvéleménykutatási eredményeket két nappal a magyarországi szavazás megkezdése előtt lehet utoljára nyilvánosságra hozni (a korábbi 8 napos határidőt előíró jogszabályt az Alkotmánybíróság 2007 márciusában hatályon kívül helyezte). Külföldön nyolc nappal, illetve egy héttel a hazai szavazás napja előtt adhatják le voksaikat a névjegyzékbe vett szavazók.

[szerkesztés] A két forduló

Az első fordulóban minden választónak két szavazata van: egy-egy voksot lehet leadni az egyéni jelöltek, illetve a területi pártlisták valamelyikére. Az első szavazási forduló akkor érvényes, ha a választók több mint fele leadta szavazatát, és akkor eredményes, ha valamelyik egyéni jelölt megszerzi a szavazatok több mint ötven százalékát. A pártok a területi listákra leadott szavazatok arányában kapnak mandátumot.

Második szavazási fordulót az elsőt követő 14. napon kell tartani azokban a kerületekben, ahol nem dőlt el az egyéni mandátumok sorsa. Ha az első forduló érvényes volt, de eredménytelen, a három legtöbb szavazatot kapott jelölt, illetve mindazok, akik 15%-nyi szavazatot szereztek, indulhatnak a második fordulóban; ekkor az érvényességhez huszonöt százalékot meghaladó részvétel, az eredményességhez pedig relatív többség is elegendő. A második fordulóban a pártok a szavazás napján reggel hat óráig írásban jelezhetik, ha jelöltjüket más javára visszaléptetik.

[szerkesztés] Mandátumszámítás, töredékszavazatok

Az egyéni választókerületekben megszerezhető egy-egy mandátum mellett a területi és az országos listákon speciális számítási módszerekkel osztják el a mandátumokat.

A területi listákon a mandátumok elosztása a Hagenbach-Bischoff formula (en:Hagenbach-Bischoff quota) segítségével történik. Az adott megyében (vagy Budapesten) az érvényes szavazatok számát elosztják a kiosztható mandátumok száma + 1-gyel; ez a kvóta, amely egy mandátum elnyeréséhez szükséges. Amelyik párt egyszer elérte a kvótát, az egy mandátumot kap, amelyik kétszer, az kettőt, amelyik háromszor, az hármat stb. Ha ezek után még marad kiosztatlan mandátum, azt az a párt kapja, amelyiknek szavazatszáma alulról legjobban megközelíti a kvótát, de ez esetben is meg kell lennie a szükséges szavazatszám kétharmadának (ez a kétharmados szabály). Amennyiben ezek után is marad(nak) kiosztatlan mandátum(ok), az(ok) felkerül(nek) az országos listára, így növelve az onnan kiosztható mandátumok számát.

Az országos listán szerezhető mandátumokat a töredékszavazatok és a felkerült negatív szavazatok (l. lentebb) alapján osztják el. A töredékszavazatok azok a leadott, de mandátumot nem eredményező szavazatok, amelyeket az országosan öt százaléknál több szavazatot szerzett pártok vesztes egyéni jelöltjei kaptak, illetve amelyeket a területi listákra adtak a szavazók, de az ott elnyerhető mandátumokhoz szükséges szavazatszám fölött vannak. (Nem számít töredékszavazatnak a független jelöltekre és az öt százalék alatt maradt pártokra, illetve az érvénytelen választási fordulóban leadott voks.) Negatív szavazatok akkor keletkeznek, ha egy párt a kétharmados szabály alkalmazásával szerzett mandátumot: hiányzó szavazatai negatív előjellel kerülnek fel az országos listára, azaz más területi listák eredményéből kell levonni azokat.

A töredékszavazatok mandátumra váltása az országos listákon a d’Hondt-mátrix (en:D'Hondt method) segítségével történik. A mandátumszerzésre jogosult pártok országos listára felkerült szavazatait felírják egymás mellé, majd ezek alá sorban e számok kettővel, hárommal, néggyel stb. való osztás után kapott hányadosát (az osztósor utolsó számjegye a kiosztható mandátumok száma). Az így kialakult mátrixban megkeresik a legnagyobb számot, és az a pártlista kap egy mandátumot, amelyiknek az oszlopában ez a szám szerepel. Ezután a második legnagyobb számot mutató pártlista kap egy mandátumot, s ez addig folytatódik, amíg az összes mandátum gazdára nem talál.

[szerkesztés] A választási szervek

A választásokat lebonyolító és felügyelő szervek a választási bizottságok és ezek végrehajtó apparátusai, a választási irodák.

Ötféle választási bizottság van: a szavazatszámláló bizottság (azokon a településeken, ahol csak egy szavazókör van, nem választanak ilyet), a helyi választási bizottság, az egyéni választókerületi, a területi és az Országos Választási Bizottság (OVB). A választási bizottságok független, csak a törvénynek alárendelt szervek. Feladatuk az eredmények megállapítása, a választások törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása. A választási eredmény megállapítását követően a választási bizottságok adják át a megbízatást a képviselőknek.

Az Országos Választási Bizottság öt tagját és a szükséges számú póttagot legkésőbb 51 nappal az első választási forduló előtt az Országgyűlésnek kell megválasztania a belügyminiszternek a pártok javaslatait figyelembe vevő indítványa alapján. Az egyéni választókerületi, illetve a területi választási bizottságok legalább három-három tagját a fővárosi illetve a megyei közgyűlések választják meg a területi választási iroda vezetőjének indítványa alapján, ugyancsak legkésőbb 51 nappal az első választási forduló előtt. A 11 ezer szavazatszámláló bizottság három-három tagját és a szükséges póttagokat a választások első fordulója előtt legkésőbb húsz nappal választják meg az önkormányzatok képviselőtestületei a helyi választási iroda vezetőjének indítványa alapján.

A választási bizottságok végrehajtó szervei mind az öt szinten a választási irodák. Feladatuk a választások lebonyolításához szükséges számítógépes rendszer üzemeltetése, a helyiségek biztosítása és a jelöltek választási jegyzékbe vétele. Az Országos Választási Iroda (OVI) működését a belügyminiszter felügyeli.