Vita:Madách Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

	Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik. Vegyél részt a szócikk szerkesztésében!
Besorolatlan	Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán.
Nem értékelt	Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: ismeretlen
A szócikk értékelői egyelőre nem hagytak a besorolással kapcsolatos megjegyzéseket a lapon. Ha teheted, nézd át a szócikket, és írd le észrevételeidet itt.
Irodalmi témájú szócikkek minőség szerint Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Kivettem a http://www.theatredatabase.com/19th_century/imre_madach_001.html hivatkozást. Magyar íróknál célszerű magyar linket ajánlani... --JDM 2005. július 18., 11:26 (CEST)

ÁLMOK ÉS UTAK

„Tisztelt társaság! Nekem jutott a szerencse, hogy Madách Imrét e szépirodalmi társaságban bemutassam. Ezen bemutatás nem most történik először. Óh emlékszem én s mindenkor édesen fogok emlékezni a napra, midőn ama nevezetes művének, az Ember tragédiájának, habár csupán töredékeit olvasva önök előtt, majd örvendő meglepetés, majd lelkesült csodálkozás, itt javalló elégültség, ott elmélyedő figyelem, mindenütt pedig folyamatos, fokozatos érdek kifejezését láttam a hallgatók arcain. Jól esett nekem ily fogadtatása a költeménynek a t. társaság részéről; mert úgyszólván felelősséget, erkölcsi szolidarítást vállaltam vala a sikerre nézve az által, hogy e művet önök elé hozzam. Ugyanis a szerző – méltán jegyzem föl e vonást oly korban, midőn a leghalványabb irodalmi zöldség is, mint pincében kelt növény, a nyilvánosság napfénye elé nyújtózkodik – a szerző, mondom, egyedül az én ítéletemtől függesztené vala fel, lásson-e világot e tragédia, vagy örök homályba vesszen. (…) A költemény, önök javallása folytán, szépirodalmi társaságunk tekintélye alatt, ím megjelent, közkézen forog; és bár iránta, mint minden nevezetesb tünemény iránt, a sajtóban úgy, mint magán körökben, a kritikában úgy, mint az olvasóknál, többféle lehet a vélekedés: azt az egyet már bátran kérdhetem: van-e közöttünk – nem mondom e falak, de talán a két haza határai közt – olvasó, ki Madách művét irodalmunkra nézve kisebb-nagyobb mértékben nyereségnek ne vallaná; ki inkább azon időt szeretné visszahozni, mikor a szerzőnek egy szeszélyétől függ vala, semmivé tenni homályban lappangó költeményét? Azt hiszem, nincs. (…) De szinte megfeledkezém mostani feladatomról, mely nem egyéb, mint hogy ama jeles mű alkotóját e szépirodalmi társaságba, mint tagot bevezessem. Ím itt áll közöttünk: elég rámutatnom: ez ő! Szellemét ismerjük mindnyájan. Ki a gondolatnak, az általános emberinek oly derekas érvényt szerze faji s egyedi aprólékosságba s képzelmi üres játékba nagyon is elmerült költészetünkben: annak díszes helye van közöttünk. És így, tisztelt barátom, nincs egyéb hátra, mint alkalmi előadással elfoglalnod azon széket, melyre mindnyájunk egyhangú szavazata oly örömest, oly méltán hívta meg az Ember tragédiájának koszorús szerzőjét.”

Arany János köszöntő beszéde a Kisfaludy-társaságban, 1862. április 2-án.

[szerkesztés] Wikidézetek

A fenti részt bele lehetne tenni a Wikidézetekbe ha jól sejtem!? Filoma 2006. január 3., 00:11 (CET)

[szerkesztés] Megjegyzések későbbi javításhoz

• Életrajz kettő is van belőle, valahogy összevonandó
• Művei: csak felsorolás
• Újításai: hiányzik
• Szakirodalom: hiányos
• Forrás: hiányos

[szerkesztés] Családja

Madách Imre 1823. január 21-én született Alsósztregován (akkori Nógrád megye, ma Szlovákia), jómódú középnemesi családba. Édesapja id. Madách Imre 1834-ben meghalt, így édesanyjára, Majthényi Annára hárult a család négy vármegyében fekvő, 6000 holdnyi birtokának irányítása, 1850-ig.

[szerkesztés] Élete

Tanulmányait a váci piarista gimnáziumban (1829-1837) magántanulóként végezte, majd 1837-től a pesti egyetemen filozófiát és jogot hallgatott. Első műve egy verseskötet, 1840-ben jelent meg Pesten, Lantvirágok címmel, melyet főleg fiatalkori szerelme, Lónyay Etelka (1824-1896) ihletett. Jogi tanulmányait 1840-ben megszakította, mivel fiatal korától kezdve szívbajos volt, s gyengülő egészségét gyógyfürdőzéssel próbálta javítani. További vizsgáira magánúton készült, Sztregován, s tanulmányait 1840-ben fejezte be, egy évre rá ügyvédi képesítést is szerzett. Balassagyarmaton szerzett állást joggyakornokként, Fráter Pállal dolgozott együtt, kinek unokahugát később feleségül vette. 1844-ben ismerkedet meg Fráter Erzsébettel a losonci bálban, s 1845-ben Csécsén összeházasodtak, bár az esküvőt Madách anyja és legjobb barátja, Szontágh Pál is ellenezték, mivel szerintük az örökké nyugtalan, élményekre vágyó Erzsébet nem való feleségnek. Édesanyja, Majtényi Anna az esküvő után átadta nekik a Csesztvei birtokot a kúriával együtt. A párnak három gyermeke született, Aladár, Jolán és Borbála. Madách betegeskedései következtében nem vehetett részt a szabadságharcban, ugyanakkor nővérét (Mária) és családját felizgatott román parasztok kegyetlenül megölték, ráadásul öccse (Pál) belehalt a Kossuth alatt teljesített futárszolgálat közben szerzett tüdőgyulladásába, illetve másik öccse (Károly) menyasszonyának apját Haynau felakasztatta. 1849-ben Csesztvén volt szabadságharcosokat bújtatott, köztük Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát, melyért feljelentették. 1852-ben Csesztvén letartóztatták, s vasra verve Pozsonyba vitték, egy ideig ott raboskodott, majd Pesten. Birtoka jövedelmét lefoglalták, majd 1853-ban elegendő bizonyíték híján elengedték. Távolléte alatt házassága megromlott, s visszatérte után sem javult, végül válásra került sor. Fráter Erzsébet utána visszatért apja birtokára, majd Nagyváradra költözött, ott többször részegeskedésen kapták, adósságokba keveredett, elméje megzavarodott. 1875-ben hunyt el a nagyváradi kórházban. Madách elszigetelten élt Sztregován, 1859-ben megírta A civilizátor című művét, még ebben az évben kezdte megírni Az ember tragédiáját, melyet 1860-ban fejezett be. Kisvártatva belekezdett a Mózes c. művébe. Utolsó éveiben a kiegyezést megelőző események hatására (1859 Solferino, Bach lemondása, 1860. októberi diploma, 1861. februári pátens) ismét politizálni kezd a határozati párt oldalán, egészségi állapota rohamosan romlik. 1864. október 5-én hunyt el Alsósztregován.

Forrás: Budapest, 2002, Krónika Nova kiadó, Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára

Dupla életrajz ide.

Kata ^vita 2008. január 19., 10:33 (CET)