Ludwig Welden

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ludwig Freiherr von Welden (Laupheim, Württemberg, 1780. június 16. – Graz, 1853. augusztus 7.) császári és királyi táborszernagy, a 20. gyalogezred tulajdonosa, az 1848–49-es szabadságharcban 1849. április 12. és május 30. között a császári seregek főparancsnoka.

1802-ben lépett át a württembergi hadseregből a császári hadseregbe. Részt vett a napóleoni háborúkban, 1815-ben megkapta a Katonai Mária Terézia Rendet. 1821 és 1823 között a piemonti forradalom leverésére küldött császári hadsereg vezérkari főnöke volt. 1832-től hat éven keresztül képviselte Ausztriát Frankfurtban, a Német-szövetség katonai központi bizottságában. 1838-ban grazi hadosztályparancsnokká, majd 1843-ban Tirol katonai parancsnokává nevezték ki. 1848 nyarán Radetzky Itáliai hadseregének támogatására egy tartalék hadtest szervezésével bízták meg. Sikeres működéséért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend parancsnoki keresztjét.

Az október 6-ai bécsi forradalom leverése után az osztrák főváros polgári és katonai kormányzója lett. A tavaszi hadjárat első magyar sikerei után leváltott Windisch-Grätz herceg utódaként 1849. április 12-én I. Ferenc József kinevezte a Magyarországon harcoló császári seregek főparancsnokának. A honvéd hadsereg előnyomulását azonban ő sem tudta megállítani, ezért április végén – a budai várat védő Heinrich Hentzi csapatainak kivételével – elrendelte a magyar főváros kiürítését és a császári fősereggel a Vág és a Rába mögé vonult vissza. Buda eleste, május 21-e után ő maga kérte felmentését. Az uralkodó május 30-án teljesítette kérését. Utóda Haynau táborszernagy lett, akit eredetileg Welden segédtisztjének szándékoztak kinevezni.

1851-ben vonult nyugalomba, élete utolsó éveit Grazban töltötte.

[szerkesztés] Főbb művei

• Episoden aus meinem Leben (Graz, 1853.)
• Der Krieg der Österreicher in Italien 1813-14. (Bécs, 1855.)
• Geschichte der Feldzüge 1848-49. (Bécs, 1875.)
• Der Feldzug der Österreicher gegen Russland 1812 (Bécs, 1870.)
• Der Krieg von 1809 zwischen Österreich und Frankreich (Bécs, 1872.)