Lucius Sergius Catilina
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
Lucius Sergius Catilina (Kr. e. 108 – 62) római patrícius, szenátor, hadvezér.
Régi múltra visszatekintő patrícius család sarja. Felmenői már ott ültek Róma etruszk királyainak 100 fős tanácsadó testületében is. A ravasz, magas, jóerőben lévő férfit már fiatalkorában körülrajongták a nők.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Sulla szolgálatában
Szerencséjének csillagát Lucius Cornelius Sulla Felixben találta meg, aki Gaius Marius utódaival (Cinna, Carbo, Ifj. Marius) hadakozva felvette vezérkarába. Sulla itáliai hadjáratában (Kr. e. 83-82) remekül szerepelt, és maradéktalanul ellátta feladatát. Az ifjabb Marius, miután vereséget szenvedett, behúzódott Praeneste városába, s felkészült az ostromra. Sulla, aki róma felé vonult, Quintus Lucretius Ofellára bízta az ostromot, s beosztotta mellé Catilinát is. Róma mellett zajlott le a mindent eldöntő csata, amiben a szamniszok és a marianusok vereséget szenvedtek Sullától. Két Sulla-párti legatus az ifjú Marius segítségére sietve azt hazudták Ofellának, hogy Sulla vesztett, s elesett a csatában. Ofella nem hitte el nekik, és fogságba vetette őket Catilinával teljes egyetértésben. Az ifjabb Marius aki meghallotta a vereség hírét, ráadásul látta több vezető politikai társának (Brutus Damasippus, Lucius Junius Brutus) fejét is, amiket Ofella belövetett a városba, menekülés közben a csatornahálózatban kardjába dőlt.
[szerkesztés] Proscriptiok
Catilina, saját sógorát is megtalálta a capitulált marianusok között Praenesténél, és ő maga fejezte le, megszerezve vagyonát. Állítólag saját fiával is végzett, mert annak anyja halála után egy új asszony szívét akarta, aki nem akart gyermekes férfihoz hozzámenni. Sulla későbbi proscriptiói alatt Catilinának nem sikerült úgy megszednie magát, mint Marcus Licinius Crassusnak, vagy Gaius Verresnek, így a dictator halála után (Kr. e. 78) zilált anyagi helyzetének rendezését tartotta szem előtt. Ezt még africai helytartósága alatt sem sikerült elérnie, mégis indulni akart a consulválasztáson.
[szerkesztés] A consulválasztások
Ezt először az zavarta, meg, hogy a rivális nőcsábász Publius Clodius (Appius Claudius Pulcher fia), egy Vesta-szűz megbecstelenaítésének vádjával bíróság elé állítatta. Másodszori indulása alkalmából a helytartósága alatt történt sikkasztása miatt emeltek ellene vádat, ismét elütve őt a consuli tisztség megpályázástól. Harmadszorra, Kr. e. 63-ban Marcus Tullius Cicero és Gaius Antonius Hybrida consulsága alatt, Catilina egyes barátaival (Manilius, Lentulus Sura, az ifjabb Cethegus, a Sulla fivérek) összeesküvést szőttek, amely abból állt, hogy az adósságok eltörölésének – az adósok körében imponáló – jelszavával, consullá választatják Catilinát és Surát, és szabadon garázdálkodhatnak Róma fölött. Eldöntötték továbbá, ha ez nem sikerülne, akkor a megválasztott consulokat megölve veszik át erőszakkal a hatalmat. Egész Itáliát uszították az adóságok eltörölésével, így a bázisuk növekedett.
[szerkesztés] Az összeesküvés lelepleződik
Cicero azonban felfigyelt egy-két pletykából az összeesküvésre, és azok terveire, s a senatus ülésén nyíltan megvádolta Catilinát. Az persze letagadott mindet, s Cicerot becsmérlte származása miatt. Catilinára mégis gyanús szemmel néztek az emberek, így nem nyert a consulválasztáson. Az összeesküvők megeggyeztek a forradalom kirobbantásában. Később Cicero újabb bizonyítokokkal állt elő, nagyszabású beszédeket tartott. A Catilina pártján álló senatus aztán kezdett Ciceronak hinni. Ekkor látta megérettnek az időt az összesküvés vezetője, hogy elhagyja Rómát, s csatlakozzon Eturiában a Sulla veteránjaiból toborzott Legióihoz. A Rómában maradt összeesküvőket Cicero elfogatta, bizonyított gyilkossági kísérletek vádjával, amiknek jómaga, consultársa: Antonius Hybrida, és több praetor is áldozatul esett volna. Cicero vádlottai és a senatus előtt meglobogtatta azok levelezését, amelyet ravszaul elcsípett, így mind beismerték bűnüket. Cicero az általa, a haza védelmére hozott senatus consultum ultimum törvény alapján rögtön végrehajtandó halálbüntetésre akarta ítélni az 5 vádlottat. Védelmükre először Silanus megválasztott consul, majd Gaius Julius Caesar emelkedett, jelezve: törvényesen kell őket elítélni, s enyhébb, száműzetésről szóló ítélettel. Marcus Porcius Cato feszültséggel teli, hangos felszólalása után, amiben a halálbüntetés mellett tört lándzsát, azonban Cicero cselekedett a senatussal egyetértésben, s még aznap kivégeztette az összeesküvőket.
[szerkesztés] A vég
Catilina római összeköttetésinek a nyakuk tört, így tudta nincs más kiút: támad a seregével, avagy elhagyja Itáliát. Az is fölöttébb zavarta, hogy Pompeius hazatérőben volt keletről. Közben Cato (állítólag merő gúnyból, de ezt Cicero nem vette észre, sőt!) kikiálltotta a consult a haza atyjának (Pater patriae). Cicero büszkén viselte ezt a címet. Leköszönése után még mindig az északi hadsereg élén álló volt consultársa, Antonius Hiybrida legatusa, Marcus Petreius megtámadta, s legyőzte Catilina seregét Kr. e. 62 elején. Az összesküvés vezetője bátran harcolt, de maga is a csatatéren maradt.
[szerkesztés] Egy vitatott személyiség vitatott tettei
Catilináról nem lehet elmondani, hogy pozitív szereplője a római történelemnek, de az biztos, hogy programjának több pontja is remek hatással lett volna az államra, s nem utolsó sorban több reform is szerepelt bennük, amik erősítették volna az államhatalmat. A rossz körülmények, és a türelmetlenség miatt nyílt, erőszakos lázadási kísérletbe, hatalomátvételbe áttörő, amúgy jó politika, remek példa a történelemben. Cicero később megbánta tettét, győzelme után nem sokkal ugyanis közutálatnak örvendett Róma szerte, a törvénytelen kivégzések miatt, s később száműzetésbe is kellett vonulnia. Mind a mai napig nem tudni azonban, milyen viszonyban állt Catilinával például Caesar vagy Crassus.
[szerkesztés] Források
- Plutharkhosz: Párhuzamos életrajzok (Cicero, Caesar, Crassus, Sulla)
