Lituus (hangszer)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A lituus egy etruszkoktól származó tölcséres fúvókájú hangszer.
A hangszer egyenes és a hangtölcsére fölfelé kanyarodó, furata kónikus. A rómaiaknál katonai jelzőhangszerként volt használatban. Harsogó, magas hangja különböztette meg a mélyhangú, egyenes tubától. A lituust fújó katonazenészek neve liticines volt. [1] A 16-18. században a cink latin neve. Bach BWV 118 O Jesu Christ, mein Lebens Licht kantátájában két lituus van előírva, melyek B (tenor) trombitát jelentenek. A 16-18. században orgonákon lituus nevű nyelvjátékot építettek be. [2][3]
[szerkesztés] Referenciák
- ^ Révai Nagy Lexikona. Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. 1916.
- ^ Brockhaus, Riemann Zenei lexikon 2. kötet. ISBN 963 330 543 8
- ^ Encyclopedia of Organ Stops
| Tölcséres fúvókájú hangszerek |
| Ókori hangszerek: |
| buccina • lituus • lur • sófár • szalpinx |
| Régi zenei hangszerek: |
| busine • cink • ophikleid • szerpent |
| Egzotikus, népi hangszerek: |
| didgeridoo • havasi kürt • nafir |
| Mai hangszerek: |
| baritonkürt • eufónium • harsona • kornett • kürt • szárnykürt • tenorkürt • trombita • tuba |
 |
Ez a hangszerről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
)