Vita:Ló
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk témája miatt az Állatok műhelye érdeklődési körébe tartozik. Vegyél részt a szócikk szerkesztésében! |
||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
|
A szócikk értékelői egyelőre nem hagytak a besorolással kapcsolatos megjegyzéseket a lapon. Ha teheted, nézd át a szócikket, és írd le észrevételeidet itt.
|
|||
|
|||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ki idéz, mit idéz, honnan idézi?
Ki idéz, mit idéz, honnan idézi ezt: "...A lovak iránt valami ősi és kiolthatatlan érdeklődés, vonzalom és szeretet él bennünk..." OsvátA. 2006. december 8., 17:52 (CET)
Ami a "Lásd még" részt illeti:
- Bukephalos és Kincsem véleményem szerint nem kifejezetten ide tartozik. Ellenben a "Lovas világ" és "Lovassportok" (ide persze csak az utóbbi) kategóriákba annál inkább. Az ügető és az állatorvosi ló megintcsak nem ide tartozik mivel nem közvetlenül a "LÓ" fogalmához tartozik.
- Ellenben a "Lovas világ" és "Lovassportok" kategóriák igencsak ide tartoznának, azonban ebben segítség kellen mert nem tudom hogy lehet normálisan kategóriát linkelni. (Vagyis belső hivatkozásként jelenjen meg a kategóriára való hivatkozás.) Storm 2007. február 8., 14:01 (CET)
[szerkesztés] "Kincsem" szakasz átdolgozandó
A Kincsem nevű lóról szóló rész valószínűleg másolt, ezért átdolgozandó! Figyelem: NEM TÖRÖLNI! ÁTDOLGOZNI! Ennek a résznek a stílusa amúgy sem lexikoncikkhez való, tehát mindenképpen át kell írni. misibacsi 2007. október 8., 12:51 (CEST)
[szerkesztés] Másolásgyanús, nem a cikkbe való rész ide
Ide helyeztem a a következő szövegtömeget. --Adapa 2007. november 10., 19:19 (CET)
A nagy egyéniségek alakját gyakran teszik meg legendás történetek főszereplőjévé. A szájhagyomány megtörtént epizódokat kerekít „story”-vá, sejtelmes nimbusszal díszítve a Nagy Ő-t.
1944. őszét írták amikor, a kis akácos falut, Tiszaszentimrét is elérték a harcok. A még választott kort el sem ért sárga kis csikó szaladt sokáig nyerítve az egyik lovasszázad után, ahol anyja nyereggel és lovasával a hátán szomorúan bandukolt, állandóan hallva kis csikója síró nyerítését. A lépést ügetés váltotta fel, amit egy idő után a sárga csikó már nem bírta erővel, a ködös őszi estében végleg árván, egyedül maradt, teljes testében remegve, végleg elcsigázva. Hajnalodott, amikor, az alig világított szürkületben, magához hasonló sárga csikót pillantott meg, akivel a következő éveket, jóban – rosszban együtt töltötte el.
Még nem voltak kétévesek, amikor egy parasztcsalád jóvoltából hámot tettek rájuk, dolgozni kellett, a kegyetlenül nehéz, megerőltető, mindennapi munkában. Később, egy kisújszállási szódáshoz került, ahol még nehezebb munka következett, a szódásüvegekkel megrakott kocsi húzása a földutakon még nehezebb lett.
A háborút követő években a rendőrség igyekezett feltölteni megtizedelt lóállományát, különböző vásárokon a felvezetett lovakból kiszemelt egyedeket vásárolta meg. A kiskunmajsai vásárban több lovat kínált eladásra egy szódavízárus. Az egyik, egy kis sárga,- aki még a kocsiba fogva is mindenáron ugrani akart –, a sok ajánlgatásra végül is elkelt. A vékony, alig 165 centiméter magas lovacska láttán nem csapott túlságosan magasra a hatóság vásárlókedve, de végül is a kis sárga, beosztást nyert a kiskunhalasi rendőrség parancsnokságán. Heves vérmérsékletű, nehezen fegyelmezhető ló volt, arányait meghazudtolóan vakmerő, akadályt nem ismerő vadóc. Akit csak lehetett, megharapott, feldöntött. Nehezen is akadt rá lovas, a hosszú életre vágyok kissé tartottak tőle.
Először az örkényi lovasiskola tiszti továbbképző tanfolyamára helyezték, majd Tatán a londoni olimpiára készülő öttusázók edzőpartnere lett. Később, a Kossuth Akadémián indult először versenyen, Tokaji Mihállyal a nyergében. Izmosodott, felcseperedett, sárga szőre fényesedni kezdett, el is nevezték Aranyosnak. A Bástya, majd a Dózsa SE színeiben eleinte hajlamainak megfelelően távol- és magasugró versenyeken csillogtatta rendkívüli képességeit. Első komolyabb lovasával, Szatola Alberttel 207,- illetve 224 centiméteres ugrást is produkált, mert mindene az ugrás volt. Sori, mert csak így becézték Aranyost, számtalan magyar bajnoksághoz segítette Szatola Albertet, akit az ismeretlenségből nemzetközi hírnévhez juttatott. Szatola, fékezhetetlen, bravúrokra hajlamos ösztönei rokonlélekre találtak Aranyosban, és amíg a vakmerőség és nyers ütemérzék elégséges, addig a páros nagyszerű teljesítményekre volt képes.
Aranyos nemzetközi szerepléseit Bukarestben kezdte meg 1953-ban és ekkor két első hely megnyerése, fűződik az együttes nevéhez. Aranyos mellett a korszak kitűnő képességű lovai voltak, mint Hóvirág, Bársony, Léva, Higany, hogy csak a legjobbakat említsük, olyan lovasokkal, mint Somlay Lajos, Hajdú, Márkus, Karcsú Imre, aki később Aranyost örökölte Szatola távozása után. Az 1956-os évi stockholmi verseny előtt / a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a Melbourne-i olimpia lovas-versenyeit Európában, Stockholmban bonyolították le / az NDK–ban, Lengyelországban, majd Stockholm után Helsinkiben is helyt állt a kisebb vetélytársakat felvonultató versenyeken. 1956-ban, Stockholmban, a háború utáni első olimpiai versenyen, amelyen magyar ugrólovasok is részt vehettek,- nemzetközi versenytapasztalatok nélkül indultak –, ahol, sem lovas, sem ló nem látott olyan színvonalú pályát, melyen versenyezniük kellett, nem szólva a fölényes tudású ellenfelekről.
A pályán csak a rendkívüli ugróképességű Aranyos jutott végig, Szatolával. Szondy és Somlay nem ért el eredményt. 1957-ben, Szatola után, Hajdú József próbálkozott, és élete első külföldi versenyén, Zágrábban, a város Nagydíjáért folyó vetélkedésben harmadik lett. Lipcsében, a Nemzetek Díjában, Aranyos lovasa, már Karcsú Imre, vadászugratásban két első helyet szerzett. Az 1958-as versenyszezonban Karcsú Imre, Aranyossal az év legjobb ugrólovasának bizonyult, Móra László előtt. Karcsú Imre, melegszívű, csendes, szorgalmas ember volt. Szerette őt, talán jobban, mint a másik, de kihívások is nagyok voltak. És most is jöttek a sikerek: 1959. Wroclav, a Nagydíj és a Nemzetek Díja, Budapesten ugyancsak, 1959. Budapest, a Poussance 190-nel elért nyerése, a közönség mámoros ünneplése mellett. A magyar lovasválogatott másik jelentős állomása az európai lovasfőváros, Aachen volt. Mórát és Karcsút a már félelmetes ellenfélnek ismert d’Inzeo – fivérek kétszer is csak nagy nehezen szorítják maguk mögé a második helyre. Lipcsében és Budapesten is kiemelkedő győzelem. És készülődés az olimpiára, Rómába. 1960-ban mindenki Róma lázban ég, lovasaink sem kivételek természetesen.
Előtte egy hivatalos nemzetközi verseny Torinóban, ami egyben válogató verseny is, Somlay, Suti, Móra, Szabados, Hajdú, Karcsú és Bábel részvételével. A külföldi szaklapok által a "meglepően jó magyar csapat " az olaszok és a nyugatnémet lovasok után, harmadik a Nemzetek Díjában, majd ezután Rotterdamban, a nemzeti rangot adó Nemzetek Díjában, a magyar válogatott, Karcsú-Aranyos, Somlay- Okulj, Móra – Szertelen, Suti – Széplány révén, a második helyen végez.
1960 Róma. Az egyéni ugróverseny a Piazza di Siena régi római arénájában, a csodálatos antik levegőt árasztó római versenypályán. A magyar csapatban Karcsú Imre Aranyossal, és Suti István Széplánnyal eséllyel indult. Somlay lova, Okulj és Móra Szertelenje viszont ilyen óriási teljesítményre nem volt alkalmas. A kitűnő formája tetőpontján lévő Aranyos, aki ugyan már nem tartozott a fiatal lovak közé, de rendkívüli képességei feledtették 15 évét. Készült rá, több olimpia nem telt ki életkorából, hiszen a ló élete is véges. Talán most sikerül, és sikerül „ Sellő” – t is megelőzni, aki bronzérmes volt Berlinben. Karcsú és Aranyos a magyar színek győzelméért akart harcolni és győzni. Nagyon nehéz volt a pálya, de erre már tudatosan készültek fel, a tapasztalatok birtokában. Aranyos impozáns formában, kitűnően kezd. A pálya feléig csak 4 hibapontja van, ami nagyon jó előjel a többi versenyző összehasonlításával is, azon a pályán, ami sokak állítása szerint az eddig épített legnehezebb versenypálya. És ekkor történik a tragédia. Karcsú az óriási idegi megterhelés súlya alatt egy pillanatra kihagy, nem kerüli meg a fordulózászlót és kizárják. Róma tündöklő azúrkék ege pillanatra elsötétült a magyar szemek elől. Szertefoszlottak a remények….
Aranyos ezek után nyugdíjba ment. Amivel mostoha sorsa adós maradt, amit elmulasztott, azt a sportbarátok megadták számára: a kerteskői ménesben legelhetett, szaladgálhatott az életre, versenyre készülő csikókkal. Élete színes, változatos volt, nem rajta múlott, hogy az ugrósportban nem érhetett el Kisbér és Kincsem nemzetközi diadalát megközelítő sikereket. Aranyos lelke elvágtatott az éjszakába, ahol a fényes csillagok között örök megnyugvásra lelt, szíve a bábolnai Pipaszár erdő T – tisztásán alapított Híres Lovak Temetőjében pihen.
[szerkesztés] Leghíresebb Magyar Ló: KINCSEM
1876 és 1879 között 56 versenyen indult, és kivétel nélkül mindegyiken ő állhatott a "dobogó" legfelső fokára. Persze, nem amolyan neve nincs versenyekről van szó, hanem a legrangosabb viadalokról, olyanokról amelyeket Hannoverben, Bécsben, Prágában és Angliában rendeztek meg.
Pályájának csúcspontját az 1878-as, 4000 méter hosszú, angliai Goodwood-kupa jelentette.
Természetesen, egy ilyen világsztár életéről rengeteg legenda születik. Így Kincsem története sem mindennapi. Már születése körül is kialakultak mendemondák, így csak annyi bizonyos, hogy 1874-ben Tápiószentmártonon látta meg a napvilágot. Egyéves korában Gödre került, de nem szállították, mint a mai versenylovakat, hanem a négy lábán tette meg a két napig tartó utat.
A vidék bőséges legelőinek köszönhetően a kancacsikó szépen növekedett, és hamarosan meg is tette az első komolyabb lépéseit az edzéseken. Lakhelye a gödi csárda volt, amely már akkor is közel ötszáz éve állt, és a mai napig is állnak a falai. Állítólag az egyetlen épület, amely a törökök előtt épült, és falaiban római téglák is találhatók. A csárda udvarán állt egy kút, amely azt a vizet adta, amelyet a patás ivott. Kincsem még külföldi versenyei alkalmával is csak hazai vízzel volt hajlandó oltani szomját, éppen ezért mindig vele utazott egy tartálykocsi, friss magyar nedűvel.
Kincsem egy éves koráig nem volt az addigi tulajdonos istállójának éke. Éppen ezért eladásra szánták másik öt lóval egyetemben. A másik öt el is kelt, Kincsem azonban maradt, mert hát, szegény senkinek nem kellett.
Aztán két éves korában már egyre inkább kezdett hasonlítani a versenyző mamára, és Blaskovich Ernő, a tulajdonos úgy döntött, megkezdi a ló felkészítését a versenyekre. Élete legelső versenyén, 1876-ban Berlinbe megnyerte az 1000 méteres távot. Innentől kezdve meg sem állt az angliai Goodwood-kupáig.
A kupa elnyerése után Angliából rengeteg újságíró, szakember, istállótulajdonos érkezett Gödre, hogy megcsodálja a Magyar Csodát. Göd ezzel a "lóvilág" középpontja lett. A kanca 1879-ben vonult vissza. Még nyolc évig élt, majd 13 éves korában az örök "ló mezőkre" vágtázott. Emlékét a gödi Kincsem-emlékpark őrzi.
KINCSEMRŐL, az 54 versenyében veretlen csodakancáról, a pályafutását követő évszázadban rengeteg könyv, tanulmány és cikk jelent meg. Ezekből válogatunk az alábbiakban, remélve, hogy talán ennyi is elegendő annak érzékeltetéséhez, milyen hihetetlen teljesítményt jelentett ez akkoriban, s amelyhez hasonló tünemény azóta sem született a földön.
KINCSEM 1874. sárga kanca apja: Cambuscan, anyja: Waternymph
A "HUNGARIAN WONDER"
Kincsem regényalak a szó betű szerinti értelmében! Előtte, utána soha nem volt ló, ami megközelítette volna. Nem ügyeskedés szülte az 54 győzelmet, hanem a képesség, az acélosság, a szinte tudatos küzdő képesség: elsőnek lenni a legjobbak között! Ez az oka annak, hogy a világon mindenütt ő volt és maradt a "Hungarian Wonder" – a "Magyar csoda".
A TULAJDONOS: BLASKOVICH ERNŐ (1834-1911) A lóhoz értés, a lószeretet öröklött volt a Blaskovich családban. Mindegyik Blaskovich tenyésztett, lovagolt és hajtott. Blaskovich Pál 1847-ben István főherceget másfél óra alatt vitte bravúros hajtással egy olyan úton, amit addig még három óra alatt sem teljesített jó kocsis, jó lovakkal. Azóta is közmondás Magyarországon: "hajt, mint egy Blaskovich..."
Fortuna kegyeltje
1875-ben 6-7 lova volt tréningben, és 6 yearling (1 éves) csikó legelészett a tápiószentmártoni ménesben. Ennyi ló azonban túl sok volt egy ilyen takarékos gazdának és Blaskovich elhatározta, hogy a csikók egy részét eladja. Csakhamar vevő is jelentkezett: Orczy báró és Lónyai gróf. Hosszú huzavona után kiderült mindegyik tetszik nekik kivéve egyet, a Kincsem nevűt. Így aztán Blaskovich a másik ötöt eladta a vevőknek, Kincsem pedig ősszel megérkezett Gödre, Hesp Róbert telepére, hogy a következő évben – mint a mesék szárnyas Pegazusa – szálljon a világhír, majd a halhatatlanság felé...
A TRÉNER: HESP RÓBERT (1823-1887) Egy kis farmer fia volt Slinsby-ből, a Yorkshire-i grófságból. Job Marsdennél, a nagy hírű trénernél tanult Maltonban. Mint egész fiatalember jött Magyarországra s itt a híres fóti, majd csákói falkavadászatokon dolgozott, mint Huntsman. 1868-ban Hesp Lepsényben kapott állást, itt kezdte a galopplovak idomítását. 1875 elején saját idomítótelepet nyitott Gödön. 1875 őszén megjött Kincsem, és ez Hesp nevét felejthetetlenné tette a turf történetében.
Hatalmas szerepe volt abban, hogy a Verhetetlen 4 éves versenyzői pályafutása alatt soha nem betegedett meg, és mindvégig versenyképes állapotban maradt.
Ő és egész családja tökéletesen beszéle a magyar nyelvet, ami ritkaságnak számított az angol trénerek és zsokék között.
Kincsem 1887. március 17. hajnalán múlt ki. Hesp Róbert 39 nappal élte túl szeretett kancáját – április 25-én halt meg.
CAMBUSCAN Francis Cavaliero spanyol nemesi származású, de angol születésű igazi világpolgár volt. Angol nyelvtanárként működött a Monarchiában (Rudolf tónörökös nyelvtanára is volt), de mint lovas, idomár és kiváló telivérszakértő lett híres. 1866-1882-ig az Osztrák Jockey Club versenytitkára volt.
A kisbéri ménes az ő tanácsára vette meg fedezőménként Cambuscant. Cavaliero kivételes tenyésztői érzéke abban is megmutatkozik, hogy az ő nevéhez fűződik Buccaneer és Mineral imortja is, aminek eredményeként megszületett az Angol Derby és Francia Grand Prix nyerő Kisbér!
WATERNYMPH Szintén Cavalieronak köszönheti létét, ugyanis ő hozta be Magyarországra Waternymph apját, Cotswold-ot és anyját, The Mermaid-ot is!
Waternymph az Esterházyak színeiben versenyzett, de 1864-ben eladták Blaskovich Ernőnek 800 forintért. A sors fintora, hogy rögtön ezután a kiváló kanca megnyerte az Esterházy-díjat, ahol a győztes 940 forintot kapott.
Waternymph éveken át Blaskovich kedvenc vadászlovaként dolgozott. Végül mégiscsak tenyésztésbe állították, 14 évesen ellette Kincsemet.
AZ OLASZ FOGADÁS 1877 őszén a "Pesti St. Leger"-ben hét ló indult, köztük Kincsem is. Rengeteg a nép. A totalizatőr bérlőjének sajog a szíve: a forgalom nem lesz sok, hiszen még a játékosvérű pestiek is aligha játszanak arra, hogy a "Verhetetlen"-t leverik. (Ez időben a totón világszerte csak győzelemre lehetett fogadni.) Remek üzletember volt Császár Zsigmond: engedélyt kért arra, hogy a géppénztáraknál Kincsem fogadások nélkül induljon, és a másodiknak beérkező lóra fizessék a tétkvótákat. (Arra senki nem gondolt, hátha megverik Kincsemet.) Így aztán a másodiknak beérkező Prince Giles the First-re fizették a kvótát. A totalizatőr történetében ez volt az első ilyen eset, később az olasz ügetőversenyeken – és ennek példájára nálunk is bevezették.
