Kovakő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A kovakő a kvarc régies ásványtani elnevezése, a szakirodalom ma már csak ritkán használja. Köznyelvi értelemben a szilicíum-dioxid (SiO₂) mikrokristályos és kriptokristályos változatainak összefoglaló neve. Gyakran használt elnevezései: opál, kvarcit, kalcedon, obszidián, tűzkő és flintkő.

Tartalomjegyzék 1 Keletkezése 2 Különleges tulajdonságai 3 Hazai előfordulásai 4 Felhasználása 5 A kovakő más megjelenése 6 Felhasznált források

[szerkesztés] Keletkezése

A kovásodás során az anyakőzetekben vagy élőlényekben a kovasav tartalom feldúsulásának eredményeként alakul ki. Ilyen feldúsulás termálforrások felbukkanásának, a kőzetekben vagy talajokban szivárgó forró vizek és kitörő gejzírek környezetében a leggyakoribb. Növényeknél a sejtüregekből a vizet a kovavas oldat kiszoríthatja, ekkor a folyamatot opalizálódásnak is nevezik. Üledékes kőzetekben, leggyakrabban dolomitban és mészkőben konkréciók (csomósodások) alakulhatnak ki. Ilyen konkréciókat széntelepekben is kimutattak. Az így kialakult képződményeket kovagumónak a népnyelvben tűzkőnek nevezik.

[szerkesztés] Különleges tulajdonságai

Jól pattintható, kis ütésre is éles széleket lehet kialakítani, amit már a korai kőkorszakban felismertek. Saját anyagának porával jól csiszolható. Fémekkel vagy egymással összeütve nagy energiájú, viszonylag hosszan fennmaradó szikrát adnak. Egyes változatai (elsősorban a kalcedon) szépen színeződött íves vonalas, rostos, vesés, gömbhalmazos megjelenésűek. Növények kovásodásakor a rostos szerkezet mintázatot alkot pl. faopálnál.

[szerkesztés] Hazai előfordulásai

A Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegységben is gyakran megtalálhatók elsősorban a jura és triász földtani korokban képződött üledékes kőzetekben. Bányászatát folytatták Rátka, Mád, Gyöngyössolymos, Mindszentkálla térségében. Nevezetesek az Ipolytarnóc és Gyöngyös közelében a visontai lignitbánya fedő homokrétegeiben felfedezett nagyméretű faopálok, melyek mocsári ciprusokból jöttek létre.

[szerkesztés] Felhasználása

Az őskorban először természetes formában megjelenő darabjait használták szerszámként. A könnyű pattinthatóság és csiszolhatóság lehetővé tette a tudatos alkalmazást és a Zempléni-hegység obszidiánjából, már cserekereskedelem útján távolabbi területekre eljutottak, szakócák, kések és más szerszámok. Az őskori bányászat és szerszámhasznosítást mutatták ki a Sümeg közelében lévő Mogyorósdomb nagy kiterjedésű bányájában. Őskori hasznosítás történt Tata területén, ahol 5-6000 éves bányagödröt tártak fel az alsó-kréta korúnak beazonosított radiolarit (tűzkő) kitermelésének nyomaival. A szikraképződést alkalmazva fejlődött ki a pattintásos tűzgyújtás, amikor a szikrát könnyen izzásba hozható anyagra vitték át. Szárított tapló acél és kovakő gyújtóeszköz a gyufa elterjedéséig használatban volt. A tömegesen előforduló kovakövet a kvarcitot használták tűzállótégla gyártására. A flintkő ipari alkalmazása ércelőkészítésnél dob-malmokban volt használatos. Kohászati segédanyagként, ötvöző adaléknak ma is elterjedten alkalmazzák. A szép rajzolatú kalcedon és opál kedvelt alapanyaga az ékszeriparnak.

[szerkesztés] A kovakő más megjelenése

• Kovaföld vagyis diatomaföld: mikrokristályos földszerű változat, melyet derítésre alkalmaznak. Keletkezését szilícium-dioxidot kiválasztó kovamoszatok tömeges megjelenésével, feldúsulásával hozzák összefüggésbe.
• Kovapala: réteges szerkezetű nagy kiterjedésű kovakő előfordulás.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Benke István főszerk: A magyar bányászat évezredes története.II.kötet. OMBKE kiadás. budapest.1996.
• http://webmineral.com