Kováts Mihály (orvos)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Kováts Mihály (Korlát, 1768. július 4. – Mezőcsát, 1851. június 22.) orvos, akadémikus. A nyelvújítás mozgalmához csatlakozva számtalan magyar orvosi, kémiai, botanikai szakkifejezés kitalálása fűződik a nevéhez. Sírköve szerint kétszeres orvosnagy, Pest, Borsod, Abaúj, Zemplén, Szathmár, Máramaros vármegyék táblabírája, valamint több bel-és külföldi tudós társaság tagja volt.
[szerkesztés] Élete
Sárospataki tanulmányai után a pesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1794-ben. Bejárta Európa több egyetemét tapasztalatszerzés céljából, majd hazatérve oktatni kezdett. Jelentős munkája eredményeképp a jénai Ásványtani Társaság oklevéllel tüntette ki, a Magyar Tudós Társaság 1832-ben levelező tagjává választotta. 1849-ben Pestről Mezőcsátra költözött. Mintegy 740 kötetből álló könyvtárát a sárospataki kollégiumra hagyta.
[szerkesztés] Művei
- Szükségben való és segedelem tábla a vízbe fúlt, megfagyott és holtan születni látszott kisdedekre nézve (Pest, 1798)
- Az emberi élet meghosszabbításának mestersége (1799, eredeti mű alkotója Christoph Wilhelm Hufeland))
- Chémia vagy természet titka (1807-1808 fordítás, eredeti mű: F. A. C. Gren: Grundriss der Chemie (1796))
- Lexikon Mineralogicum enneaglottum (1822)
- Medicina forensis (Pest, 1828)
- Antiorganons (Pest, 1830)
- Háromnyelvű fejtő természethon titoktan orvostudományi műszótára (Buda, 1845-1848)