Komlós Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Komlós Aladár (álnév: Koral Álmos) (Alsósztregova, 1892. december 10.- Budapest, 1980. június 22.): író, költő, irodalomtörténész. Palotai Erzsébet férje.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Díjai
3 Művei
4 Műfordítása
5 Forrás

[szerkesztés] Élete

Losoncon végezte középiskoláit, s költő-tanára, Bodor Aladár felfigyelt tehetségére. 1905-ben Diáklap címmel litografált kiadványt írt és szerkesztett. Az I. világháborúban 1918-ban olasz hadifogságba esett. Betegen tért vissza Budapestre. Egy egészen korai kísérlete után 1921-ben jelent meg 1. önálló verseskönyve Voltam poéta én is címmel. 1920-ban Kassán tanár, egy újságcikke miatt elbocsátották. Jászi Oszkár a Bécsi Magyar Újság munkatársául hívta, 1922-1923-ban dolgozott itt. 1925-ben a Színházi Élethez került, s ebben az évben jelent meg 1. cikke a Nyugatban. A folyóirat 2. nemzedékének egyik legfelkészültebb, legkarakterisztikusabb kritikusa és tanulmányírója lett. 1. irodalomtörténeti könyve, Az új magyar líra 1928-ban jelent meg. Néhány állástalan esztendő után a budapesti Zsidó Gimnáziumban kapott állást, magyart és latint tanított 1928-1938, ill. 1940-1944 között. 1931-ben jelent meg A néma őrült arca című verseskötete, amely nyílt szókimondásával megbotránkoztatta kritikusait. A II. világháború idején a bergen-belseni munkatáborban volt. Hazatérése után 1946-ban egyetemi magántanárrá habilitálták. 1949-1960 között megbízott egyetemi előadó, majd gimnáziumi tanár Budapesten. 1953-tól az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában tudományos kutató. 1954-1955 között tanulmányokat publikált a századvég költőtriászáról: Vajda Jánosról, Reviczky Gyuláról és Komjáthy Jenőről. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetének lett függetlenített tudományos főmunkatársa nyugállományba vonulásáig. 1959-ben adta ki egyik legjelentősebb irodalomtörténeti összefoglalását, A magyar költészet Petőfitől Adyig című monográfiáját.