Kardinálishal-félék
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
A kardinálishal-félék (Apogonidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának és a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez tarozó család.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezés
A családba az alábbi nemek tartoznak
- Apogon (Lacepède, 1802)
- Apogonichthys
- Archamia
- Astrapogon
- Astrapogon stellatus
- Cercamia
- Cheilodipterus
- Coranthus
- Fowleria
- Glossamia
- Gymnapogon
- Holapogon
- Kurtamia
- Lachneratus
- Mionorus
- Neamia
- Nectamia
- Paxton
- Phaeoptyx
- Pseudamia
- Pseudamiops
- Pterapogon
- Rhabdamia
- Siphamia
- Siphamia versicolor
- Sphaeramia
- Sphaeramia orbicularis
- Vincentia
[szerkesztés] Elterjedésük
A kardinálishal-félék a trópusi tengerekben világszerte elterjedtek. Egyes fajok trópusi szigetek édesvízű folyóiban élnek. Megtalálhatók a Földközi-tengerben is, Madeira és a Kanári-szigetek körül. A kardinálishalak állományai az összes elterjedési területen-úgy tűnik-állandósultak. A díszhalak iránti egyre növekvő kereslet miatt azonban egyes állományok veszélybe kerülhetnek.
[szerkesztés] Megjelenésük
Az állatok hossza fajtól függően 10 centiméterig terjed. A test általában az összes fajnál rövid és tömzsi. A színezet gyakran piros vagy piros mintázatú; egyes fajoké feketén, ezüstösen vagy sárgán mintázott csíkokkal, széles sávokkal és foltokkal díszített. Hátán két rövid, különálló hátúszó van; a második ugyanolyan alakú, mint a farok alatti úszó, melynek két tüskés hegye van. Fejükön nagy kiálló szemek és nagy száj található. Szájában sok kicsi, hegyes fog ül. Több kardinálishal tud mesterséges fényt kibocsátani.
[szerkesztés] Életmódjuk
Sok faj nagy csapatokat képez, mások magányosan élnek egy gazdaállat mellett és éjjel indulnak táplálékot keresni. Táplálékuk kis tengeri állatok, lárvák, halikra és rákfélék.
[szerkesztés] Szaporodásuk
Az ívási időszak nyáron van, de az időpont az előfordulás helyétől függ. Az ikrák száma fajtól függően 150 és 22 000 között van. A legtöbb faj szájköltő: ívás után a hím szájába veszi az ikrákat, és addig tartja őket, míg az ivadék kikel.
[szerkesztés] Források
- Fishbase.org
- Csodálatos állatvilág, Budapest, Mester, 2000–, ISBN 963 86092 0 6 (Bővíthető mappa)