Juszuf Hasz Hadzsib

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Juszuf Hasz Hadzsib (Balaszagun, 11. század) török költő

Életéről mindössze annyit tudunk, hogy miután művét 1096-ban befejezte, Tabgacs Bugra Kara Han karahanida kánnak ajánlotta, Ebu Ali Haszan bin Szülejman pedig elismerésül a Hasz Hádzsib (főudvarnok) címmel tüntette ki. A mesznevi formában írott, 6500 párversből álló Kutatgu Bilig (A boldoggá válás tudománya) című didaktikus költeménye az államvezetés és az államélet normáit foglalja össze. Utat mutat a földi boldogság eléréséhez, valamint leírja a tudományok s az erények fajtáit. A mű az iszlamizált török népek első fennmaradt irodalmi alkotása, egyben a karahanida korszak irodalmi nyelvének s a legjorábbi iszlám török költői iskolának alapja. Gondolatain érezhető Avicenna hatása. Műfaji forrását korábban a kínai irodalomban keresték, ma már inkább perzsa eredetűnek vélik. A négy szimbolikus főszereplő, Küntogdi, a jó út, Ajtoldi, a boldogság és a felvirágzás, Ögdilmis, az ész és a logika, valamint Odgurmis, a sors, valamint a többi másodrendű szereplő párbeszédein keresztül bontja ki a költő eszmerendszerét. Mint az első muszlim török állam ideológusa, egy ideális politikai rendszert próbált megteremteni. Hogy a kormányzási elveit a karahanidák számára könnyebben asszimilálhatóvá tegye, bőven merített a szóbeli török irodalomból és a folklórból is. Három kézirata maradt fenn: a ferganai és az egyiptomi arab, a bécsi ujgur írással íródott. A művet elsőként Vámbéry Ármin ismertette 1870-ben.