Jerome K. Jerome

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

**Jerome Klapka Jerome**

Élete:
Született:	1859. május 2. Staffordshire, Anglia
Meghalt:	1927. június 14. Northampton, Anglia
Nemzetisége:	Brit
Szülei:	Jerome Clapp Jerome Marguerite Jones
Felesége:	Georgina Elizabeth Henrietta Stanley Marris (Ettie)
Munkássága:
Műfaja:	Humor
Első műve:	A színpadon - és mögötte

Jerome Klapka Jerome (1859. május 2. – 1927. június 14.) angol író, publicista. A középső nevét Klapka György tiszteletére kapta.

Tartalomjegyzék

1 Élete
- 1.1 Három ember egy csónakban és későbbi sikerei
- 1.2 Az első világháború és utolsó évei
2 Művei
3 Jegyzetek
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Walsall-ban született, középosztálybeli család negyedik gyermekeként. Apja, Jerome Clapp, később Jerome Clapp Jerome-ra változtatta meg nevét, s fiát is így jegyezték be, a középső nevét később változtatták meg Klapkára a száműzött magyar tábornok tiszteletére. Jerome-nak volt még két nővére, Paulina és Blandina, valamint egy öccse, Milton, aki még fiatalon meghalt. A rossz bányaipari befektetéseknek köszönhetően a család elszegényedett, és a tartozási behajtók sűrű látogatását élénken szemlélteti majd az érett költő önéletrajzában, az Életem és koromban (My Life and Times). A család elszegényedése után London East End negyedébe költöztek. Szülei halála után 1872-ben a 13 éves Jerome otthagyta az iskolát és változatos munkákat vállalt: volt vasúti munkás, irodai alkalmazott, újságíró, tanár, sőt, színész is. Végül 1885-ben aratott valami sikert A színpadon - és mögötte (On the Stage—and Off) művével, amiben humorral, iróniával ábrázolta színészkedési élményeit. Egy évvel később írta meg Egy naplopó tűnődései (The Idle Thoughts of an Idle Fellow) című humoros karcolatgyűjteményt, mely nagy sikert szerzett neki.

1888. június 21-én egybekelt Georgina Elizabeth Henrietta Stanley Marris-szel (Ettie), aki 9 nappal azelőtt vált el első férjétől. Felesége lánya, Georgina (akit Elsie-nek becéztek), ennek az ötéves kapcsolatnak a gyümölcse. Az ifjú pár a mézesheteket a Temzén töltötte, amely élmény döntően befolyásolta a következő, legfontosabb regényét, melynek címe: Három ember egy csónakban (Three Men in a Boat).

[szerkesztés] Három ember egy csónakban és későbbi sikerei

Jerome, miután a mézeshetek elteltével hazatért feleségével, nyomban leült megírni a Három ember egy csónakbant. A regényben feleségét régi barátai, George Wingrave (George) és Carl Hentschel (Harris) helyettesítette. A könyvet 1889-ben publikálták és olyan átutő sikert aratott, hogy még mai napig is utánnyomják. Az első 20 évében több mint egy millió példánya kelt el világszerte. Film, TV- és rádiójáték, színjáték, sőt, musical is készült belőle. Az eladásából származó anyagi nyereség lehetővé tette, hogy ezentúl az írásnak szentelje idejét. írt színjátékokat, esszéket, regényeket, de nem ért el olyan sikert, mint a Három ember egy csónakban regényével. Szerkesztett lapokat is (The Idler, Today). 1898-ban németországi látogatása ihlette következő regényét, a Három ember kerékpáront (Three Men on the Bummel), ami a világsikerű könyve folytatása. Habár ugyanazok a szereplői, mégsem lett olyan sikere, mint elődjének. 1902-ben adták ki Paul Kelver című önéletrajzszerű regényét, majd 1908-ban pedig a Passing of the Third Floor Back című komorabb hangvételű játékát, amit a közönség nem nagyon értékelt.

[szerkesztés] Az első világháború és utolsó évei

Jerome önkéntesen be akart vonulni a háború kitörésekor, de mivel 56 éves volt, a Brit Hadsereg elutasította. Égve azonabn a vágytól, hogy szolgáljon valamilyen formában, jelentkezett mentőkocsi vezetőnek a Francia Hadseregnél. Azt mondják, a háború elvette jókedvét, csakúgy, mint imádott mostohalánya, Elsie, halála 1921-ben^[1].

1926-ban megírja önéletrajzát Életem és korom (My Life and Times) címmel. 1927 júniusában egy motorkerékpár verseny alkalmával lebénult^[forrás?] és kórházba kerülése után két héttel meghalt^[2]. Elhamvasztották, porait az ewelme-i St Mary's templom őrzi, ahol felesége, mostohalánya és testvére is nyugszik.