Ivan Bohun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ivan Bohun (ukránul: Іван Богун) (? – 1664. február 27.) legendás zaporozsjei kozák vezér. Nevének jelentése sólyom. Először a Bohdan Hmelnickij vezette nagy felkeléskor tűnik fel. 1648 előtti élete kevéssé ismert.

[szerkesztés] „A sólyom útja”

Ivan Bohun

Ritkán szolgált reguláris haderő kötelékében, előzőleg a király által kinevezett Stanisław Kalinowski alatt katonáskodott. Szabadon járta az ukrán pusztákat és többször megfordult tatár területeken, valamint alkalomadtán Moldvában és az Oszmán birodalom határvidékén. Ekkor feltehetőleg atamáni tisztségben állt. Miután híre ment a lengyel nemesi hadak Korsunnál és Żółte Wodynál elszenvedett vereségének, nyomban csatlakozott a hetmanhoz és a következő években merész támadásairól és kegyetlenségeiről lett hírhedt az ellenség körében. Hmelnyickijtől ezredeskapitányi és boncsokos atamáni rangot kapott. Rendre aratta győzelmeit és jelen volt több nagy csatában, mint a pilawcei, a beresteczkói, a batohi, vagy a zwanieci ütközetekben és Zbaraz ostrománál. A zborówi béke során következő provizórium idején folytatta rabló kirándulásait. Mikor 1651-ben újabb harcok törtek ki ismét háborúba ment és a winnicai csatában legyőzte a lengyeleket. A beresteczkói ütközetben viszont a kozák-tatár-török seregek nagy vereséget szenvedtek a lengyel-litván hadaktól. A krímiek cserbenhagyták a kozák-paraszt sereget, amely kénytelen volt szekérvárba zárkózva harcolni, noha kétszer nagyobb volt, mint az ellenség. A tatár kán elhurcolta Hmelnickijt, s helyét Filon Dziedziela ezredeskapitány vette át, aki megpróbált egyezségre jutni a lengyelekkel. A szics elöljárói aztán Bohunt helyezték a kozákok élére aki vakon, elszántan és ostobán folytatta az eszeveszett vérontást és belefogott a hadsereg erejét meghaladó folyóvédelmi és töltésépítési feladatokba. Azt tervezte, hogy a Pleszowán hidat verve kivezeti a hadakat, megkerülve a lengyel-litván erőket, aztán hátbatámadja őket és akkor talán sikerül megsemmisíteni. Terve véres kudarcba fulladt: miután egy kis sereggel elindult, hogy elkergesse a Adam Kisiel braclawi vajda tüzérségét, aki a tábor hátában állandóan rombolta a hidat, az a hír terjedt el a parasztkatonák körében, hogy a főemberek megakarnak szökni és a kozákokkal eszeveszett rohanásba kezdtek. Bohun gyorsan visszavágtatott, remélve, hogy helyreállíthatja még a rendet, de a menekülők áradata elsodorta és majdnem belefúlt a mocsárba. Sokan megfulladtak, vagy a lengyeleknek estek áldozatul.

Bohun a következő években is a kozák seregek élén állt és folytatta harcát a lengyel nemesi hadak ellen, akikhez szövetségül a tatár kán is elszegődött. Borzalmas pusztításokat vitt végbe a lengyel és a fehérorosz területeken, sőt sokszor saját hazáját is felégette, katonáit pedig értelmetlenül a halálba hajszolta.

Henryk Sienkiewicz Tűzzel-vassal című regényének egyik hőse. Az író regényében egy csodaszép romantikus történetet talált ki Bohunról, mely szerint azért lett búskomor és kegyetlen, mert szerelme, Helena nem őt, hanem egy lengyel vitézt választott férjéül. Gonosz, szívtelen, de mégis rokonszenves alakká válik Sienkiewicz tolla nyomán, s egyszercsak azt veszi észre az olvasó, hogy érte aggódik, s ugyanakkor a szabadság és megzabolázhatatlanság jelképe, akit azonban mégis rabul ejt valami rejtélyes és baljós vonzerő, amit úgy hívnak szerelem.

Hmelnickij halála után (1657) Szeremet, majd Petro Dorosenko lett a fővezér, de Bohun még mindig fontos szerepet töltött be a Szics élén. Az 1655-1660-as svéd-lengyel háború során tovább harcolt a lengyelek ellen, noha a kozákok javarésze inkább ideiglenesen visszaállt Lengyelország oldalára. Mint máskor is továbbra is külön úton folytatta hadmozdulatait és nem sokszor egyesült a többi erővel.

Nyugat-Ukrajnában önálló államisággal felérő hatalmat épített ki, amelynek székhelyéül Lubniet, Jeremi Wiśniowiecki egykori lakóhelyét tette.