II. Vladislav

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült.
Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

II. Vladislav Havasalföld fejedelme 1447 (?) novembere vagy decembere – 1448. október; 1448 novembere – 1456 augusztusa

Trónralépése szükségszerű volt a Hunyadi János vezette törökellenes koalíciónak, különös tekintettel arra a szóbeszédre, miszerint az erdélyi fejedelemnek igencsak fájt a foga a havasalföldi trónra – II. Vladdal való rosszviszonyát azonban tényként is kezelhetjük.

Hunyadi János 1437 nyarán meleg szívvel ajánlotta havasalföldi fejedelemnek a brassói uraknak "közeli rokonát" Vladiszlávot, és elkezdte szervezni kegyeltje trónrajutattását, ami II. Vlad meggyilkolásához vezetett. Ezért tíz évvel késsőbb meg is kapta az alapos fejmosást a magyar királytól, aki kifogásolta, hogy Hunyadi túl sokszor avatkozott be a román fejedelemségek belpolitikájába és igyekezett mindig kedvenceit trónra rakni.

II. Vladislav trónrajutásának körülményei máig tisztázatlanok. Az egyetlen biztos tény, hogy a magyar vajda novemberben katonai erővel indult meg II. Vlad ellen, majd 1447. december 4-én Târgovişte fővárosban kiadott egy dokumentumot, melyben "parcium Transalpinarum waywodam"-nak, azaz a transzalpin részek vajdájának titulálta magát. Azonban az a tény, miszerint pár nappal késsőbbi Brassóba való visszatérésekor már nem viselte érdekes címét, arra enged következtetni, hogy hamisítványról van szó. Mindenestre ezáltal megállapítható, hogy ekkor II. Vlad már elhunyt és Havasalföld új fejedelemmel rendelkezett.

Mai napig kérdéses, ki lehetett az új uralkodó, egyes történészek szerint Hunyadi János nem azonnal II. Vladislav-ot, hanem III. Dan-t rakta volna trónra. Az első dokumentum amelyben Vladislav uralkodóként említették 1448. augusztus 7-én kelt.

II. Vladislav nem okozott csalódást Hunyadinak, hisz az október 18-19 közötti rigómezei csatában együtt harcoltak. Mint oly sokszor ebben az időben, a keresztény hadak ismét alaposan kikaptak, Hunyadi Branković szerb despota fogyla lett.

Ezt a számára ideális helyzetet használta ki Vlad Tepes (Vlad Drakula fia), aki egy harmincezres török sereg élén betört Havasalföldre, hogy elfoglalja az őt megillető trónt. Ismeretlenek a körülmények, miért csak egy hónapig uralkodótt Tepes. Egyes források szerint Hunyadi kergette el, de ezeknél biztosabb források szólnak Hunyadi szerb fogvatartásáról. Valószínűbb, hogy a török porta rendelte vissza Tepes-t, hiszen az 1451-es Adrianapol-i béketárgyalások érdekes helyzetbe hozták az ismét fejedelemmé avanzsált II. Vladislav-ot. Eszerint Havasalföldnek ugyanúgy fizetnie kellett a porta felé az adót, mint vazallusi kötelezetségeit teljesíteni Magyarország felé.

II. Vladislav a nyugatban vetett híte valószínűleg ekkor ingott meg először, mindenesetre 1452-es pénzügyi reformja az addig nyugati mintát követő érméket lecseréltette törökösebb jellegűekre. Ugyanekkor elrendelte bizonyos bizánci törvénykövek lefordítását is.

Ezek a változások, mint II. Mehmed szultán beiktatásán való résztvétele, addigi patronusa, Hunyadi János haragját váltották ki, aki 1452 októberében arra kérte már a brassói urakat, ne fogadják el havasalföldi vajda pénzérmeit. II. Vladiszlav ennek ellenére továbbra is teljesítette kötelezettségeit a magyar királyság felé.

A helyzett radikálisan megváltozott 1453. május 29-én, amikor a törökök elfoglalták Konstantinápoly-t. Az új erőviszonyoknak be kellett hódolni Vladislav fejedelemnek is, ami Hunyadi Jánost arra késztette, hogy megkísérelje leváltását egy katonai expedícióval. A siker ezúttal is elmaradt, sőt, a havasalföldi fejedelem bevonult Nagyszeben-be és kifosztotta azt. Rövid idő elteltévvel azonban békét kötöttek, az egyre erősebb török birodalom fenyegetése miatt Hunyadinak fontosabbá vált egy békésebb Havasalföld.

Azzal az ürüggyel, miszerint az ortodox lakosságot erőszakosan katolikus hítre kényszerítették volna, II. Vladislav 1456 tavaszán ismét bevonult Erdély-be, elfoglalta Fogarast, és kemény megtorló intézkedéseket kezdett a környékbeli szászok ellen.

II. Vladislav 1456-ban (valószínűleg augusztus 20-án) "kardélen veszett". Meglehetősen hosszú uralma politikai és gazdasági stabilitást adott Havasalföldnek, ami nagyban megalapozta útódja, III. Vlad (Karóbahúzó) rendkívüli katonai sikereit.

Előző uralkodó:
II. Vlad (Dracul)

Havasalföldi fejedelem
1447 – 1448