I. Lajos bajor király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

I. Lajos
Bajorország királya

Lajos koronázási díszben (Joseph Stieler, 1825)
Uralkodása	1825. október 13. – 1848. március 20.
Született	1868. augusztus 25.
	Strasbourg
Elhunyt	1868. február 29.
	Nizza
Elődje	I. Miksa
Utóda	II. Miksa
Házastársa	Terézia Sarolta Lujza szász-hildburghauseni német hercegnő
Gyermekei	II. Miksa (1811–1864), Matild (1813–1862), I. Ottó(1815–1867), Teodolinda (1816–1817), Luitpold (1821–1912), Adelgunda (1823–1914), Hildegárd (1825–1864), Alexandra (1826–1875), Adalbert (1828–1875)
Dinasztia	Wittelsbach-ház
Apja	I. Miksa
Anyja	Auguszta Vilma Mária hessen-darmstadti hercegnő

I. Lajos (Strasbourg, 1786. augusztus 25. – Nizza, 1868. február 29.) bajor király 1825-től 1848-ig. Szabadelvű német hazafiként ismerték, de hatalomra jutása után gondolkodásmódja hirtelen konzervatív irányt vett. A Wittelsbach-házra jellemző, művészetpártoló tevékenységet folytatott, ő tette Németország művészeti központjává Münchent.

[szerkesztés] Származása, ifjúkora

Édesapja Miksa volt, édesanyja pedig Miksa első felesége, Auguszta Vilma Mária hessen-darmstadti hercegnő (1765–1796). Ebből a házasságból a következő gyermekek születtek:

I. Lajos bajor király
Auguszta Amália Ludovika Georgia hercegnő (1788–1851), Eugène de Beauharnais felesége
Amália Mária Auguszta hercegnő (1790–1794)
Sarolta Auguszta hercegnő (1792 – 1873) Első férje I. Vilmos Württemberg királya, második férje I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király.
Károly Tivadar herceg (1795– 1875)

Édesapja második felesége Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő (1776–1841) volt. Tőle a kövekező gyermekek születtek:

Egy halva született fiú (1797)
Károly herceg (1800–1803), kisgyermekkorban meghalt.
Erzsébet Ludovika hercegnő| (1801–1873), aki IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz ment férjhez.
Amália Auguszta hercegnő (1801–1877) I. János szász király felesége.
Zsófia hercegnő, I. Ferenc József császár és I. Miksa mexikói császár anyja.
Mária Anna hercegnő (1805–1877) II. Frigyes Ágost szász király felesége.
Mária Ludovika Vilma hercegnő (1808–1892), Miksa József bajor herceg felesége, Erzsébet királyné anyja
Maximiliana Jozefa hercegnő (1810. július 21. – 1821. február 24.), gyermekként meghalt.

Keresztapja a francia király, XVI. Lajos volt. Lajos Miksa király magasan iskolázott legidősebb fia volt, Landshutban tanult többek között Johann Michael Sailer professzoroknál és Göttingenben is folytatott tanulmányokat. Német hazafiként csak vonakodva szolgált Napóleon mellett a Poroszország és Orszország (1806-1807), valamint az Ausztria elleni 1809-es háborúban. Bajorországban ő lett a franciaellenes párt vezetője, de a Bécsi kongresszuson hiába emelt szót a Elzász-Lotaringia Németországhoz történő csatlakozás érdekében. Nevéhez fűződik az 1818-as liberális szellemű bajor alkotmány, és többször is szembeszegült Metternichhel, aki alapvető változásokat követelt az alkotmányban. Egyházi kérdésekben azonban sokkal konzervatívabb politikát folytatott; ellenezte apjának a szerzetesrendek vagyonának államosítására irányuló törekvését.

Aktív szerepet játszott Bajorország vezető miniszterének, Montgelas de Garnerin grófank a megbuktásában, 1817-ben, mert őt okolta az egyház visszaszorításásért. Apjának, Miksa királynak halála után 1825-ben foglalata el Bajorország trónját.

[szerkesztés] Uralkodása

Lajos liberális nézetei közismertek voltak, így trónralépést általános helyeslés fogadta. Lajos támogatta a görög forradalmat és fiát Ottót ültette Görögország trónjára, 1832-ben. Politikája az 1830-as forradalmak (1830-as júliusi forradalom) után egyre inkább konzervatív irányba fordult és megingott hite a demokratikus intézményekkel szemben. A király és az országgyűlés között gyakran feszült volt a viszony. Már az Ötingen-Wallerstein-kabinet (1831-37) is jobbra tolódást jelentett az ország irányításában (Az 1832-ben megrendezett Hambacher Fesztiválon kifejezésre jutott a nép elégedetlensége a sok adó és szigorú cenzúra miatt), az ezt követő Karl von Abel vezette kormány (1837-től) pedig kifejezetten reakciós és klérust támogató politikát folytatott: sok kolostort visszahelyezett eredeti státusába, és megkezdte a liberális alkotmány szétzilálását; megszüntették azokat a polgárjogokat, amiket korábban biztosítottak a protestánsoknak.

Az 1848-as forradalmak kitörésekor Lajos – csökkenő népszerűsége miatt – lemondott a trónról fia, II. Miksa javára.

1868-ban halt meg, testét a müncheni Szent Bonifác Apátságban helyezték örök nyugalomra.

[szerkesztés] Művészetpártoló király

Lajos szobra Walhallában

A művészetek lelkes híveként ő gyűjtötte össze azokat a műveket, amelyek München két legismertebb múzeumát, a Glyptotheket (Szobortár) és az Alte Pinakotheket (Régi képtár) megalapozták. Nagyszabású elképzeléseinek köszönhetően alakult ki München mai képe és klasszicista stílusa. Ő alapította a Walhallát, a hírnév templomát, ami a német származású művészek, politikusok, tudósok, uralkodók emléktábláinak, valamint márványból készült mellszobrainak ad helyet. Az ő megbízásra építették a Ludwigstrassét, melyen több általa építtetett épület helyezkedik el; úgy mint a Ludwigs-kirche (Lajos-templom), a Feldherrnhalle (Hadvezérek csarnoka) vagy a a Siegestor (Diadalív). De ezek mellett ő adott megbízást a Staatsgalerie (Állami Képtár), Propya¨en (Propüleák Kapuja), és az Odeon építésére is. Ő alapította Ludwigshafen városát.

Lajos nem csak a művészeteket pártfogolta, de foglalkozott az iparral is. Ő kezdte el építeni a Lajos-csatornát Majna és a Duna között. 1835-ben az ő uralkodása alatt készült el az első német vasút, amely Fürth and Nuremberg között közlekedett.

Lemondása után is bőkezűen támogatta a művészeteket.

[szerkesztés] Családja, magánélete

Lajos felesége, Terézia Sarolta

Lajos még trónörökösként, 1810. október 12-én Münchenben vette feleségül Terézia Sarolta Lujza szász-hildburghauseni német hercegnőt (1792–1854). A hagyomány ezt tartja az első Oktoberfestnek, ebből nőtt ki mára a világ legnagyobb mulatságának számító müncheni sörfesztivál.

Lajos a menyasszonyáról Theresienwiesennek (Terézia-rét) elnevezett területen – az alattvalók jókedvre derítése céljából – ünnepséget rendezett. Az esküvőre az egész bajor lakosság hivatalos volt. (A lóversenyeket október 17-én tartották, s ez a dátum a mai Oktoberfest hivatalos kezdete. Mivel Lajos királyt nagyon érdekelte az antik Görögország, azt javasolta az alattvalóinak, hogy az antik olimpiai játékok mintájára zajlódjon le az esemény. A javaslatot izgatottan elfogadták, így az első években túlnyomóan sportos jellegű volt az Oktoberfest). A házasságból a következő gyermekek születtek:

Miksa királyi herceg (1811–1864), a későbbi II. Miksa bajor király, aki 1842-ben Mária Friderika porosz hercegnőt (1825–1889) vette feleségül.
Matild Karolina királyi hercegnő (1813–1862), aki 1833-ban III. Lajos hessen-darmstadt-rajnai nagyherceghez (1806–1877) ment feleségül.
Ottó királyi herceg (1815–1867), a későbbi görög király, aki 1836-ban Amália oldenburgi hercegnőt (1818–1875) vette feleségül.
Teodolinda Sarolta Lujza királyi hercegnő (1816–1817), kisgyermekkorban meghalt.
Luitpold bajor királyi herceg (1821–1912), Bajorország régense, aki 1844-ben Habsburg-Toscanai Auguszta Fernanda főhercegnőt (1825–1864) vette feleségül.
Adelgunda Auguszta királyi hercegnő (1823–1914), aki 1842-ben V. Ferenc modenai herceghez (Habsburg-Modenai Ferenc osztrák főherceghez, 1819–1875) ment feleségül.

Lajos szeretője Lola Montez

Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő (1825–1864), aki 1844-ben Albert Frigyes osztrák főherceg (1817–1895) felesége lett.
Alexandra Amália királyi hercegnő (1826–1875), a müncheni és würzburgi királyi Szent Anna apácakolostorok főnökasszonya és apátnője, írónő.
Adalbert Vilmos királyi herceg (1828–1875), aki 1856-ben Amália Filippa del Pilar spanyol infánsnőt (1834–1905) vette feleségül

Politikai irányváltoztatása mellett nagyban hozzájárult népszerűsége csökkenéséhez az, hogy szeretőket tartott. Leghíresebb szeretője Lola Montez (1821–1862) táncosnő volt, aki jelentősen hozzájárult a király lemondásához. Lola 1846-ban került Münchenbe, ahol az udvari - és nemzeti színházban táncosnői állást pályázott meg. A 60 éves Lajos király szerelmét annyira megnyerte, hogy a király miatta elbocsátotta minisztereit, akik tiltakoztak az ellen, hogy Lola grófnői címet kapjon. Végül a Landsfeld grőfnője (1847-ben) cím mellé egy müncheni palotát is kapott. A király szerelmes verseket írt hozzá és jelentős ploitikai hatalmat adott a kezébe.^[1] A forradalom kitörésekor 1848. március 20-án Lola Svájcba menekült. Másik szeretője egy angol kalandornő, Jane Digby (1807-1881) volt. A sok botrány megrendítette a nép bizalmát.

[szerkesztés] Jegyzetek

^ Ez a temperamentumos szerencsevadász hölgy hosszú éveken keresztül Európában utazgatott, olyan férfiakra vadászva, akik biztosítani tudták számára a luxus színvonalú életet. Romantikus kalandba bonyolódott az orosz cárral, és Liszt Ferenccel is viszonya volt. Végül 1846-ban München környékén telepedett le, ahol „spanyol táncosnőként” lépett fel. Ám a színidirektor nem találta elégségesnek tánctudását, így elbocsátotta. Lola dühösen rontott be a királyi palotába, hogy panaszt tegyen. Táncruhában állt Lajos elé, aki annyira a hatása alá került, hogy nemsokára a szeretőjévé tette. A nő pedig visszaélt a helyzettel, mindenbe beleszólt. Az egész udvar egy emberként próbálta őt háttérbe szorítani, de a szerelmes király nem hallgatott senkire. Amikor diáklázadás tört ki, mert Lola elbocsátott egy népszerű professzort, Lajos bezáratta az egyetemet, ám a diákok nem adták fel. A tiltakozások folytatódtak, újabb ezrek csapódtak a tömeghez. A város hamarosan ostrom alá került, barikádokat emeltek, a királyi palotát kövekkel dobálták, küszöbön állt a forradalom. Lajos kijelentette, hogy nem hagyja cserben Lolát, így lemondásra kényszerült, Lolának az első vonattal menekülnie kellett a városból.(Forrás:[1])