Havasi kecske
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Oreamnos americanus (Blainville, 1816) |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A havasi kecske (Oreamnos americanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének egyetlen képviselője. A havasi kecske nem a házikecske, hanem a zergék rokona. Szakálla is inkább toroksörény.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 140-154 centiméter, farokhossza 10 cm, marmagassága hímeknél 90 cm, nőstényeknél 80 cm; testsúlya 50-135 kg; a nőstény átlagosan 15%-kal kisebb a hímnél. Hosszú, gyapjas, fehér bundája és szakálla van; szeme, patája, szarva és orra fekete. Teste vaskos, lába rövid, szarva tőrszerű, hátrafelé hajló; koponyája keskeny, törékeny; a bak combján vastag a bőr.
[szerkesztés] Elterjedése
Délkelet-Alaszka, Dél-Yukon, Brit Columbia, Dél-nyugat-Alberta, Washington egyes részei, Idaho és Montana sziklás hegyi régióiban él a fahatár felett.
[szerkesztés] Életmódja
Nagyon jól mászik és ugrik. Nyáron túlnyomórészt füveket és sásféléket eszik, nappal, este és néha holdfényes éjszakákon is aktív. Télen fásszárúak egyes részeit eszi; a mohák és zuzmók egész évben a táplálékához tartoznak.
Természetes ellenségeként csak a puma és a barnamedve jöhet szóba, bár egy felnőtt havasi kecske tőrszerű szarvaival még ezeknek is veszélyes ellenfél. Jóval több áldozatot követelnek közülük a kőomlások és a lavinák.
[szerkesztés] Szaporodása
Az üzekedési időszakon kívül külön bak- és nősténycsordákban él. Az üzekedés tél közepén zajlik. Ilyenkor a bak a szarva tövénél lévő mirigyeinek váladékával megjelöli nőstényét. A bakok ritkán harcolnak, ennek megfelelően a koponyacsontok és a szarvak viszonylag törékenyek. Ha mégis harcolnak, akkor nem a fejüket csapják össze, hanem megpróbálnak hegyes, 20 cm-nél hosszabb szarvukkal a másik testébe vagy a combjába szúrni. Ennek megfelelően a hímek irhája igen vastag, főleg a combokon, ahol akár 2 cm vastag is lehet. Ezek a harcok néha mégis súlyos sérülésekhez, sőt halálhoz is vezethetnek. Ennek következménye, hogy a bak egy nőstény támadását védekezés nélkül elviseli, és hagyja magát elűzni, mert egyébként is saját utódát veszélyeztetné. Az ilyen üldözések gyakoriak, mert a gidákat őrző anyakecskék igen agresszívek, és erre szükségük is van, mert a gidákat állandóan fenyegetik a fajtársak hegyes szarvai.
A vemhességi idő 6 hónap, az ellés nyár közepén zajlik. Általában csak egyetlen utód születik. Az ivarérettséget 2,5 évesen érik el, pont a téli üzekedés idején.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Források
- A.W.F. Banfield: The Mammals of Canada. University of Toronto Press, 1974, ISBN 0-8020-2137-9
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
- Helmut Lingen Großes Lexikon der Tiere. Lingen Verlag, 1989, Köln.
