Hanglejtés
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Hanglejtésnek vagy intonációnak nevezik a beszéd közben történő hangmagasság-variációt.
Sok nyelvben a hanglejtésnek szemantikai funkciója van: ezzel lehet például állító mondatot kérdővé tenni, csodálkozást, gúnyt kifejezni, stb. Ilyen nyelv a magyar is. Más nyelvekben a hanglejtés a szó szintjén általános jelentésmegkülönböztetésre képes – a hanglejtésnek ezt a típusát nevezik tónusnak; többek között a kínai és a thai nyelvre jellemző. Egyes nyelvek csak korlátozottan használják a hanglejtést szavak jelentésének megkülönböztetésére, például a szerb, a horvát, a szlovén, a svéd, a norvég nyelv.
 |
Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
