Habsburg-Toscanai Rudolf főherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Rudolf főherceg, Olmütz hercegérseke

Habsburg-Toscanai Rudolf János József főherceg (Erzherzog Rudolf Johann Baptist Joseph Rainer von Österreich-Toscana) (* Firenze, 1788. január 8. – † Baden, Alsó-Ausztria, 1831. július 24.), német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, II. Lipót császár fia, József nádor öccse, bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven tanítványa és támogatója, zeneszerző.

Tartalomjegyzék

1 Élete
- 1.1 Származása, testvérei
- 1.2 Pályafutása
2 Zeneművei (válogatás)
3 Irodalom
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása, testvérei

Rudolf főherceg 1788. január 8-án született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a Poggio Imperiale kastélyban. Édesapja a Habsburg-Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót (1747-1792) német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné volt. Rudolf főherceg volt az uralkodópár tizenhatodik, legkisebb gyermeke. Felnőtt kort megérő testvérei:

Mária Terézia Jozefa főhercegnő (1767–1827), aki I. Antal szász királyhoz ment feleségül.
Ferenc József Károly főherceg (1768–1835), a későbbi II. Ferenc német-római császár, I. Ferenc néven osztrák császár, magyar és cseh király.
Ferdinánd József főherceg (1769–1824), III. Ferdinánd néven Toszkána nagyhercege.
Mária Anna főhercegnő (1770–1809), a prágai Szent Teréz apácakolostor főapátnője.
Károly főherceg (1771–1847) tábornagy, Teschen hercege, Napóleon legyőzője az asperni csatában.
Sándor Lipót főherceg (1772–1795), 1790-től haláláig Magyarország nádora.
József Antal János főherceg (1776–1847), 1975-től haláláig Magyarország nádora (József nádor).
Mária Klementina főhercegnő (1777–1801), aki Ferenc nápoly-szicíliai trónörököshöz ment feleségül.
Antal Viktor főherceg (1779–1835), Köln püspöke, a Német Lovagrend Nagymestere.
János főherceg (1782–1859) tábornagy, a „stájer herceg”.
Rainer főherceg (1783–1853) tábornagy, a Lombard-Velencei Királyság alkirálya.
Lajos főherceg (1784–1864) tábornagy, az Államkonferencia elnöke.

[szerkesztés] Pályafutása

Rudolf főherceg mindössze két éves volt, amikor 1790-ben apja megörökölte a császári trónt, és családjával együtt Bécsbe költözött. Négyéves volt, amikor 1792-ben mindkét szülőjét elveszítette, három hónapon belül. Rudolf elsőszülött bátyja, a 24 éves Ferenc lett az uralkodó (II. Ferenc néven német-római, 1804-től I. Ferenc néven osztrák császár).

1805-ben egyházi pályára lépett. 1819-ben Olmütz hercegérseke (Fürsterzbischof) lett, 1820-ban a pápa bíborosi rangra emelte.

A művészetpártoló Rudolf hercegérsek maga is maga is zongorázott, és komponált. 1803-1804 körül Bécsben megismerkedett Beethovennel, akitől zongoraleckéket vett és zeneszerzési ismereteket tanult. Ő volt Beethoven legmagasabb rangú tanítványa. Jó barátságba kerültek, Rudolf rendszeresen támogatta a mestert, évi 1500 tallérnyi kegydíjat folyósított számára, hogy Beethoven Bécsben marasztalja. Rudolfon kívül Kinsky és Lobkowitz hercegek is pénzjuttatással támogatták Beethovent, hárman összesen évi 4000 tallérral (1809). (Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a napóleoni háborúk miatt jelentősen leromlott osztrák pénzügyi helyzetben a honorárium kezdeti komoly értéke néhány év alatt a harmadára csökkent, és nem is mindig érkezett meg pontosan). A mester és a főúri tanítvány kapcsolata 1824-ig tartott, Beethoven elhatalmasodó süketsége ekkor már lehetetlenné tette az aktív együtt-zenélést.

Rudolf hercegérseknek, a magas rangú barátnak és mecénásnak Beethoven számos zeneművét ajánlotta (szám szerint 14-et), többet, mint bárki másnak. Ilyen zeneművei, pl.:

a 4. zongoraverseny (Opus 58),
az 5. zongoraverseny (Opus 73),
a 26. zongoraszonáta (’’Les adieux’’, Opus 81)
a 10. hegedűszonáta (Opus 96),
a 7. zongorahármas (’’Főherceg-Trió’’, Opus 97),
a 29. B-dúr zongoraszonáta (Opus 106),
a 32. C-moll zongoraszonáta (Opus 111),
a ’’Nagy Fúga’’ (Opus 133), és annak zongora-átirata (Opus 134) és
a ’’Missa Solemnis, (Opus 123), amelyet Beethoven Rudolf főhercegnek az olmützi érseki tisztségbe való beiktatási ünnepségére írt, 1818-1820 között (bár a mű végső, teljes formájában csak 1823-re készült el, és 1824-ben mutatták be Bécsben és Szentpétervárott).

Rudolf szíve az olmützi Szent Vencel székesegyházban

Rudolf főherceg 43 éves korában, 1831. július 24–én hunyt el a Bécs melleti Badenben. A Habsburg-család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. Szív-urnáját Olmützben, a Szent Vencel Székesegyházba vitték. Beethoven leveleit, amelyeket Rudolfnak írt, ma a bécsi Zenebarátok Társasága (’’Gesellschaft der Musikfreunde’’) gyűjteménye őrzi.

[szerkesztés] Zeneművei (válogatás)

B-dúr szerenád klarinétra, hegedűre, fagottra és gitárra.
Esz-dúr trió klarinétra, csellóra és zogorára, 1814.
A-dúr szonáta Opus. 2., klarinétra és zogorára, 1822.
Téma és variációk a Lovaimra (Meine Pferde) mélykürtre ás zongorára.
14 variáció egy Beethoven-témára (Ezt a művet Rudolf főherceg Beethovennek ajánlotta).

[szerkesztés] Irodalom

A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, Bécs, 1860.