Hóman Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Hóman Bálint (Budapest, 1885. december 29. – Vác, 1951. június 2.) történetíró, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, az MTA tagja (levelező 1918, rendes 1929, ig. 1933–45).

[szerkesztés] Politikai pályája

• 1932. október 2-től 1938. május 13-ig a Gömbös-és Darányi-kormányban majd
• 1939. február 16-tól 1942. július 3-ig a Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányban vallás-és közoktatásügyi miniszter.

Politikusként az 1930-as évek elejétől mindinkább a németbarát orientációt képviselte. Hevesen ellenezte az 1943-as béketárgyalásokat a nyugati szövetségesekkel. A törvényhozás munkájában az ország 1944. márciusi német megszállása, majd az októberi nyilas hatalomátvétel után is részt vett. 1944 végén Szálasiékkal együtt visszavonult a Dunántúlra, később német területre menekült tovább. Amerikai fogságba került, ahonnan a magyar hatóságok 1945-ben hozták haza. 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. A büntetést a váci fegyházban töltötte, ahol szervezete nehezen viselte a megpróbáltatásokat. A jól megtermett férfi a beszámolók szerint rövid idő alatt 60 kilogrammra fogyott. Bölöny József szerint 1951. június 2-án, a Magyar Életrajzi Lexikon szerint 1953-ban hunyt el.

Oktatási miniszteri tevékenységéről szól Nagy Péter Tibor: A magyar oktatás második államosítása, Bp 1992, Educatio c könyve, http://www.wesley.extra.hu/npt/Xamagyaroktatasmasodikallamositasa.htm

[szerkesztés] Történészi tevékenysége

A középkori magyar történelem volt fő kutatási területe. Szekfű Gyulával közösen több, – a két világháború közötti időszak – jelentős történelmi tanulmány, könyv szerzője.

Korábbi kizárólagos finnugoros álláspontjával szemben – melyet még 1943-44-ben írt, de mely csak 1985-ben jelent meg Ősemberek – Ősmagyarok (Hungarian Cultural Foundation. Atlanta. GA. USA.) címmel a következőket írta: „A magyarság és a magyar nyelv kimmér-géta kapcsolatainak a megállapításával új értelmet kapna az eddig jóformán kizárólagosan műkedvelőknek átengedett szumir-magyar kutatás is. A szumirok nyelve mai ismereteink szerint (1943) jáfetita kaukázusi nyelvcsaládba tartozik, a magyar nyelv kaukázusi és »ismeretlen eredetűnek« mondott ősi szavainak az elemzésénél tehát a jövőben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szumir és hatti-hurri nyelvemlékeket.” (121. oldal.)

[szerkesztés] Művei

• A magyar városok az Árpádok korában (Bp., 1908);
• Magyar pénztörténet 1000–1325 (Bp., 1916);
• A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (Bp., 1921);
• A Szent László-kori Gesta Ungarorum és a XII–XIII. századi leszármazói (Bp., 1925);
• A magyar hun hagyomány és hun monda (Bp., 1925);
• A forráskutatás és forráskritika története (Bp., 1925);
• Magyar történet (1458-ig, a továbbiakat Szekfű Gyula írta. (Bp., é. n. );
• Egyetemes történet (I–IV. Szerk. H. B., Szekfű Gyula, Kerényi Károly Bp., 1935–1937).
• Ősemberek – Ősmagyarok (1943-44 Hungarian Cultural Foundation. Atlanta. GA. USA. 1985.)