Hófehér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Hófehér
Rendező:	Nepp József
Forgatókönyvíró:	Nepp József
Főszerepben:	Halász Judit Béres Ilona Kállai Ferenc
Zene:	Deák Tamás
Operatőr:	Henrik Irén
Gyártó:	Pannónia Filmstúdió
Időtartam:	88 perc
Nyelv:	magyar
IMDb
PORT.hu

A Hófehér (1983) Nepp József egész estés, nem elsősorban gyermekeknek szóló rajzfilmje, amely a Macskafogó mellett a hazai rajzfilmtörténet egyik legendás, nemzetközi sikert aratott darabja. Ez az alkotás hozta meg Nepp József számára az életműdíjat a Giffoni Nemzetközi Filmfesztiválon 1984-ben. A Hófehér, mint címe is utal rá, Hófehérke örökbecsű történetének némileg elferdített változata, paródiája, amely jó adag alig érezhető fricskát is tartogat a magyarországi 1980-as évek világának.

[szerkesztés] Rövid cselekmény

Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet!

A címszereplő elvileg királyi leány – Utolsó, avagy Oroszlánszagú Leó és Lady Konstans Fridzsider gyermeke –, de valójában az udvari professzor-kuruzsló készítette… jóval a királyné halála után! Az enervált Fridzsidert udvarhölgye, a szépséges Arrogancia mérgezte meg, aki ezt követően feleségül ment az elaggott, csak tyúkjainak élő és kizárólag zöldtakarmánnyal táplálkozó királyhoz. Miután tetemes mennyiségű húst sikerült urába gyömöszölnie, megörökölte a trónt mint I. avagy Egetverő Arrogancia. A csúf, fehérhajú, vörösszemű és szőrös Hófehérrel eleinte nem törődtek, de a túlságosan is életrevaló kislány előbb a palotában lopkodva, később a jámbor városi kovácshoz kerülve életben maradt.

Mivel királyi vér, Arrogancia igyekszik felügyelet alatt tartani Hófehért, aki hihetetlenül erős és ügyes nővé cseperedik, és a rá kiszabott cselédmunkákat örömmel teljesíti. Sőt mi több, a rövidlátó Alfonz, a szomszédos Retrográd királyának, III. avagy Cukorbeteg Edgárnak a fia a kezét is megkéri! Ez már sok a retrográdi trón megszerzésével birodalmat kiépíteni vágyó Arroganciának, így elhatározza, hogy Szatiróval, a neki hódoló vadásszal megöleti a lányt. Hófehérrel azonban nem olyan könnyű elbánni, így a felsült vadász inkább elsántikál a királyságból. A főhős beveszi magát az erdőbe, ahol talál egy kicsiny, vidéki villára hajazó házikót. Este hazatérnek a ház gazdái, a bányában ékszerekből és drágakövekből érceket készítő törpék (Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap ugyanúgy néznek ki, mint a kastély lakói – szakállasan, és a hangjukat is ugyanaz a színész kölcsönözte nekik. A rangidős Vasárnap Leó királyra, Szombat a professzorra, Péntek az udvarmesterre, Csütörtök a kovácsra, Szerda a vadászra, Kedd a szakácsra, Hétfő pedig a vaksi Alfonzra hasonlít), akik eredendően nő- és „óriás”-ellenesek, azonban Hófehér rumos teájától megrészegülve nem dobják ki a hívatlan vendéget.

Másnap Hófehér egyedül marad otthon, ám takarítás közben akaratlanul lebontja a törpék kies lakhelyét, és egy hatalmas, csúf tákolmányt készít helyette. A hazatérő bányászok dühükben elmennek az időközben kisebbfajta plasztikaiműtét-sorozaton átesett Arroganciához, aki személyesen indul útnak, hogy megmérgezze Hófehért – a lánynak közben támogatói is akadtak az udvarban, akik állítólag készek voltak trónra tenni őt. A gyilkossági kísérlet azonban nem válik be: Hófehér almás pitéjét megízlelve a királynő összerogy. A hazatérő törpék gyilkosnak kiáltják ki az ártatlan lányt, és befut Alfonz is, aki Arroganciát meglátva beleszeret a holtnak hitt királynőbe. A palotából időközben kiköltözött professzor végül feléleszti Arroganciát, akiről kiderül, hogy csak a sütőport nem bírja. A történet, amint az illik, happy enddel zárul: Alfonz ellovagol szíve új választottjával, Hófehér pedig ahelyett, hogy a tudós által felkínált trónkövetelési lehetőséggel élne, a törpékkel marad, akik végül befogadják őt.