Gyermekeknek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Gyermekeknek (Sz. 42, BB 53) c. ciklus Bartók Béla műve, és az ún. népzenei–oktatási vonalat képviseli a művei között. A mű 1908–1909 között keletkezett, bár a szerző 1945-ben újra feldolgozta.

Mint ahogy a cím is sugallja, ezek a darabok rövidek, de a számok növekedésével egyre nehezednek. Mindegyik kis darab valamilyen népdal feldolgozása. Manapság a zongoraoktatás egyik alapanyaga, annak ellenére, hogy időnként nagy művészek is előadják koncertjeiken.

„... had' jussanak a tanulók a tanulás első egynéhány évében olyan előadási művekhez, amelyekben a népi zene keresetlen egyszerűsége annak dallambeli és ritmusbeli különösségével együtt megvan” – így nyilatkozott egy alkalommal Bartók e sorozat pedagógiai céljáról (idézet forrása: Ujfalussy: Bartók breviárium, 363. 1.).

A művekről azt kell tudni, hogy általában valamilyen népdalt dolgoznak fel, de úgy, hogy az eredeti dallam mindenképpen egyben, közérthetően szerepel. Bartók legfelejebb közjátékokkal szakította meg, vagy a dallamot a basszusba helyezte.

A négy kötet eredetileg 85 darabot foglalt magában; 1945-ben a komponista két kötetbe rendezve átdolgozta a sorozatot és hatot elhagyott közülük (ezek egyébként is Sándor Emma kompozíciói voltak). 1913-tól kezdve több ízben játszott kisebb-nagyobb válogatást Bartók hangversenyein a Gyermekeknek darabjaiból.

Szigeti József (Magyar népi dallamok címmel), Országh Tivadar és Zathureczky Ede hegedű–zongora átiratai is hozzájárultak e darabok széles körben való elterjedéséhez.