Gyenge Valéria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Gyenge Valéria (Budapest, 1933. április 3.) olimpiai bajnok úszó, fotóművész, író.

Tartalomjegyzék

1 Sportpályafutása
2 Sporteredményei
3 Fotóművészi és írói pályafutása
4 Külső hivatkozások
5 Források

[szerkesztés] Sportpályafutása

1947-től az MTE (Magyar Testgyakorlók Köre), 1948-tól a Neményi Madisz, 1949-től a Budapesti Lokomotív, majd 1955-től a Budapesti Törekvés úszója volt. 1950-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban. Tanítványa volt a korszak egyik legeredményesebb úszóedzőjének, Sárosi Imrének. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon úgy nyert aranyérmet 400 méteres gyorsúszásban, hogy előtte egyetlen egyéni számban sem nyert országos bajnokságot. Később egyéni számban hat, váltóban nyolc magyar bajnoki címet szerzett. Egyéni számban hétszer, váltóban kétszer javított országos csúcsot. 1953-ban 800 méteres gyorsúszásban világrekordot (10:42,4) úszott. Ugyanebben az évben a Hunyadfy Magda, Killermann Klára, Székely Éva, Gyenge Valéria összeállítású váltó tagjaként kétszer javította meg a 4×100 méteres vegyesúszás világrekordját (5:10,8 és 5:09,2). Részt vett az 1956. évi nyári olimpiai játékokon. Az olimpia után nem tért haza, Kanadában telepedett le. A torontói ETO Bicoke sportklub tagjaként kanadai csúcsot úszott, de az aktív sportolással rövidesen felhagyott. 1963 és 1965 között az ETO Bicoke úszóedzője volt. 1978-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották.

[szerkesztés] Sporteredményei

olimpiai bajnok:
- 1952, Helsinki: 400 m gyors (5:12,1)
Európa-bajnok
- 1954, Torino: 4×100 m gyorsváltó (4:30,2 – Sebő Ágota, Szőke Katalin, Temes Judit)
Európa-bajnoki 2. helyezett:
- 1954, Torino: 400 m gyors (5:16,3)
kétszeres főiskolai világbajnok
- 1951, Berlin:
  - 400 m gyors (5:17)
  - 4×100 m gyorsváltó (4:18,1 – Novák Éva, Székely Éva, Temes Judit)
kétszeres főiskolai világbajnoki 2. helyezett:
- 1951, Berlin:
  - 100 m pillangó (1:24,5)
  - 200 m pillangó (3:14,5)
tizenhétszeres magyar bajnok

[szerkesztés] Fotóművészi és írói pályafutása

1950-től 1956-ig a MÁV fotóosztályának munkatársaként ismerkedett meg a fényképezéssel. Kanadában részt vett a New York-i székhelyű School of Photography szervezésében egy négyéves távoktatói programon, majd Torontóban Real Image Photography Ltd. néven fotócéget alapított. Első fotóalbuma Hangulatok és fények címmel 1979-ben jelent meg Torontóban. Kiállításai voltak Torontóban, Sydneyben, Párizsban, Los Angelesben, Ottawában és Budapesten. 1989-ben megjelent Hazám című fotókönyve Illyés Gyula verseivel. 1998-ban jelent meg első regénye Két asszony élete címmel. 2000-ben készült el Ígéret című regénye, ugyanebben az évben Ígéret és valóság címmel fotókiállítása volt Budapesten. 2000-ben elnyerte a Magyar Örökség Díjat.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963282024x
Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502