Goju-Kai története
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a japán nyelvű nevek nem minden esetben a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kell javítani őket. |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Karate rövid története
A karate eredete megfelelő dokumentumok hiányában igen homályos. Azt az elképzelést, hogy a karate Indiából ered, a legtöbb kelet-kutató elfogadja. Egy buddhista pap, Bodhidharma, különleges szektát alapított, melyet Zen-nek nevezett el. I.SZ. 500 körül érkezett Kínába Wu császár udvarába, ahol örömmel fogadták.
Az északi Hennan tartományba ment egy elszigetelt Shao-lin templomba, hogy Zen-t tanítson a szerzeteseknek. Ezzel egyidőben a Shao-liu kempót is oktatta, mert úgy gondolta, hogy a szellem kitisztulásához elengedhetetlen a megfelelően edzett test.
Vannak ugyan feljegyzések a kínai harcmodorról az kr. e. 3. évezredből is, de Bodhidharmát tartjuk mégis a kínai kempó (Kung Fu) megalapítójának, mert a jóga és a Zen meditációs gyakorlatait is ötvözte, és ezen keresztül olyan tökéletes endszert dolgozott ki, melyet ma is ismerünk.
Az idők folyamán erre a rendszerre a papok ráépítették saját felismeréseiket. Tanulmányozták a vadállatok harci technikáit: a tigrisét, a daruét, a kígyóét, majomét stb., és ezeket is beépítették a rendszerbe. A testen életfontosságú pontokat fedeztek fel, melyeket a gyógyászatban és a Bodhidharma küzdőművészetekben is felhasználtak.
Később ez a harci technika tovább terjedt Mongóliába, Koreába, Okinawára. A 15-16. században is megtörtént, hogy betiltották a szigeten a fegyverviselést a lakosság számára. Ennek hatására a templomokhoz tartozó iskolákban zárt körben oktatni kezdték a fegyver nélküli harcot, az Okinawa-te technikát, hogy a lakosság megvédhesse magát a megszállókkal szemben. A japán megszállók gyakran találtak halott katonákat. Ennek okát először nem értették, s ezért ezt a technikát, küzdőmodort ’csendes halál’-nak nevezték. 1901-ben megtört a jég. Több mester is nyilvánosságra hozta az Okinawa-te technikáit, s nyíltan tanítani kezdték.
[szerkesztés] Naha-te
Az 1880-as évek végéig csupán az a karate irányzat létezett Okinawán, amit Sakugawa, majd tanítványa Matsumara oktatott. A másik irányzat megalapítása, aminek központja Naha város lett, Higasionna Kanryo (1845-1915) nevéhez fűződik.
Higasionna Kanryo egy teakereskedő szolgálatában állt, aki gyakran volt üzleti úton Kínában, Funcsien tartományban, ahová fiatal alkalmazottait is magával vitte. Egyszer a kereskedőt banditák támadták meg, kifosztották és alaposan megverték. Kanryo nagyon szerette a kereskedőt, ezért felháborodásában elhatározta, hogy megtanulja a küzdelem művészetét.
Amikor a kereskedő egyik kínai üzlettársával, Woo Lu-Chin-nal találkozott, hosszan beszélgettek Kanryo előtt ismeretlen kínai nyelven. A beszélgetés végeztével Kanryo-nak felajánlották, hogy Woo Lu-Chin-nal maradhat, akitől nemcsak a kereskedelem fortélyait, hanem a harci muvészeteket is megtanulhatja.
Kanryo 7 évig maradt Kínában, és amikor hazatért, iskolát nyitott. Tanításában az alapok tökéletességet közelítő elsajátítására helyezte a hangsúlyt. Sokat gyakoroltatta a Sanchin alapállást, melyet ő úgy tudott végrehajtani, hogy a bokájára kötött kötéllel senki nem tudta álló helyzetébol elrántani. Hasizmát úgy kifejlesztette, hogy minden ütést sértetlenül viselt el. A nyakára tekert övvel a tanítványok nem tudtak fojtást elérni nála.
Kanryo tanítványai közül a leghíresebb CHOJUN MIYAGI (1887-1953) volt, aki rendszerezte mestere tanításait és kiegészítette a Kínában töltött évei során elsajátított légzésgyakorlatokkal, lelkigyakorlatokkal és más kínai küzdelmi elemekkel.
Az új módszert GOJU-nak nevezte, a kemény (GO ) és a lágy (JU) szavak összevonásából. Iskolája a fizikai erőre, edzettségre, valamint a tudat nyugalmának megőrzésére nagy súlyt helyezett. Híres formagyakorlata a SANCHIN, ahol a test izmai maximális feszültségben vannak, amit intenzív, hangos légzésgyakorlatok kísérnek. Miyagi kilégzéseinél oroszlánordításszerű hangokat adott ki. Tudata nyugalmát, amit külső hatások nem ingatnak meg, jeges vízesés alatti meditációval fejlesztette. A lágyságot a Tensho elnevezésű formagyakorlat képviseli, ami a körkörösségen, valamint az ellenfél erejének elkerülésén alapszik. Lassú, csavart mozgásokból áll, mintha a test rejtett mélységeinek robbanási pillanatát várná. A Go-ból Ju-ba vagy fordítva az átmenet zökkenőmentes, így megteremti az ellenfél mozgásával az összhangot, és az irányzat mesterei szerint rávezet a ZEN alapvető lényegére.
[szerkesztés] Nagymesterek
[szerkesztés] Forrás
Rebicek Gerd: Goju-kai Karate-Do
