Galagonyás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Galagonyás (szerbül Глогоњ / Glogony / Glogonj, németül Glogau) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.2002-ben 3178 lakosából 2400 szerb, 367 macedón, 156 román volt. A magyarok száma 26, a németeké 5 fő.

[szerkesztés] Fekvése

Pancsovától 16 km-re északnyugatra, a Temes bal partján fekszik. Közigazgatásilag Pancsovához tartozik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a szláv glog (= galagonya) növénynévből való.

[szerkesztés] Története

A falut 1586-ban említik először, de a hódoltság alatt lakossága elpusztult. Helyükre délről szerb telepesek érkeztek. 1704-ben a katonai határőrvidék része lett. Szerb lakosai a katonai ellenőrzés miatt 1771-ben eltávoztak. 1774-ben telepítették be német telepesekkel. 1788-ban a falut félégette a török, 1790-ben kolera pusztított. 1780 és 1800 között Erdélyből román telepesek érkeztek. 1806-ban épült fel román temploma, melyet 1825-ben vihar rongált meg úgy, hogy 1840-ben újat építettek helyette. Katolikus Szent Anna temploma 1841-ben épült. 1872-ben megszűnt a katonai határőrvidék és a falut a pancsovai járáshoz sorolták. 1910-ben az 2669 lakosból 1745 német, 756 román volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott. 1935-ben 1535 német lakosa volt. A II. világháborúban a harci cselekmények és a szerb partizánok bosszúja következtében 470 német lakosa halt meg, a többit elűzték. Helyükre Kumanovo környékéről szerbek érkeztek.