Gáborok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A gáborok, gábor-cigányok, vagy kalapos gáborok Romániában (főleg Erdélyben) honos cigányok. Jellegzetességük a nagy fekete kalap, illetve a hatalmas bajusz. Cigányul, magyarul és románul is beszélnek, de különállásukat szigorúan őrzik és jellemzően nem házasodnak sem más romákkal, sem magyarokkal vagy románokkal.
Általában jómódúak. Tipikus foglalkozásuk a tetőfedés és a kereskedelem (cipő, kés)
Egyes források szerint az eredetileg Havasalföldi cigányok kelderás (căldărari vagy căldăraşi) [1] [2]törzséhez tartoznak, mások szerint, a gáborok eredetileg szombatosok iletve zsidó származású “jenisek” voltak. [3]Főképp Marosvásárhelyen és környékén, illetve más erdélyi és partiumi városokban és környékükön élnek. Nagyon szigorúan ragaszkodnak nyelvükhöz és hagyományaikhoz.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevük
Nevük belső név, ők maguk is használják. Eredete nem ismert. „Már ötszáz éve, hogy volt egy Gábor Pici, akinek volt négy fia […]” – mesélte egy marosvásárhelyi gábor-cigány. [4]
[szerkesztés] Életmódjuk, szokásaik
A gábor-cigányok már a kommunista rezsimek bukása előtt is átjártak Magyarországra, főleg a nagyobb városok (Szeged, Debrecen, Békéscsaba) vásárait látogatták.
Magyarországnál nyugatabbra is eljutnak kereskedni (Svájc, Franciaország, Ausztria). Bár sokat utaznak, szoros kapcsolatot tartanak közösségeikkel, jelentős társadalmi eseményeikre hazatérnek. Az esküvőket általában télen tartják, mert általában ilyenkor térnek haza a legtöbben az utazók közül.
Csak azt tekintik gábornak, akinek a szülei, rokonai és házastársa is gábor. Megismerik egymást, amiben jelentős segítséget jelentenek sajátos öltözködési szokásaik. Berta Péter tanulmánya szerint az ezüst presztízstárgyak gyűjtését is etnikai önazonosságuk gyakorlásának tekintik. [5]
A gáborok extrém módon hagyományőrzők (kb. mint a lubavicsi haszid zsidók), a férfiak feketében járnak, széles karimájú kalapjuk, nagy bajszuk és óraláncuk van. Hagyományosan bádogozással foglalkoznak. Nagyon sokan viselik közülük a Gábor családnevet vagy annak valamilyen változatát és maguk közt egy cigány nyelvjárást beszélnek. Az úgy nevezetű szlovák Gaburik cigányok Borsodban élnek.
[szerkesztés] Öltözködési szokások
Viseletüket ősi eredetűnek tartják és büszkék rá, hogy régi szokásaik közül a rosszakról lemondtak, a viseletet azonban megtartották.
[szerkesztés] A férfiak
Feljegyzett szokásaik szerint a széles karimájú kalapon kívül a férfiak viseletéhez tartozik a bő fekete nadrág és a fekete zakó is (alatta ing). Nagyon gyakori köztük a bajusz és a barkó (pajesz). Az idősebbek gyakran viselnek ezüstgombos, apáról fiúra szálló lájbit (mellényt) és néha az ezüst zsebórát. Leggyakrabban zárt fekete cipőt hordanak.
A viselet régebbi korok magyar viseletének emlékeit őrzi.
A kalap általában fekete, de van, hogy barna, néha szürkés vagy drappos. Nem öröklődik, mint a lajbi, vagy az ezüst tárgyak. A fiúk tíz éves koruk körül kapják meg első kalapjukat.
Marosvásárhelyi adatközlő szerint a zsidóktól vették át, ahogy az üzletelést is, és ezért zsidókalapnak is nevezik.
[szerkesztés] A nők
A marosvásárhelyiek közt feljegyzett szokások szerint a nők feketét csak akkor viselnek, ha gyászolnak, egyébként a viseletük rakott, színes selyemszoknya, színes, mintás blúz, a szoknyával egyező mintájú rakott kötény. Az asszonyok fejkendőt is viselnek. A kislányok hajába piros szalagot fonnak be. Ők 9-10 éves korukig egészen más ruhában is járhatnak, mint a felnőtt asszonyok, ettől a kortól kezdve azonban már elvárják tőlük a felnőtt viseletet.
A szoknya alapszíne 24-25 éves korig világos (fehér, drapp, piros), 25 és 60 éves koruk között ezeken kívül viselhetnek zöldes és lilás szoknyát is. Kék és barna színű szoknyát az idősebbek viselnek.
A marosvásárhelyiek közlése szerint egy jómódú, de nem túl gazdag gábor-asszonynak 8-10 rend ruhája van, aminek a jórészét kelengyeként kapja. A marosvásárhelyi adventista gábor-asszonyok szombaton a templomba kissé megváltoztatott viselettel mennek: fejkendőjüket elöl kötik meg, nem hátul, sokan színes blúz helyett fehéret vesznek fel.
[szerkesztés] A politikában
Politizálásukra nincs sok adat, érdekes adalék a 2002-ben történt eset: Temes megyében kalaposok a Demokrata Párt elnökét, Traian Basescut, kétmillió roma támogatásáról biztosították volna, egy helyi roma vezető azonban ezt részben arra hivatkozva nevezte képtelenségnek, hogy „a kalapos gáborok soha nem voksoltak a Szociáldemokrata Pártra vagy más politikai alakulatra, mindig az RMDSZ (magyar párt) képviselőinek szavaztak bizalmat”. [6]
[szerkesztés] Az etédi gáborok
A romániai Etédben élő gáborokat a helybeliek "sátoros" cigányoknak nevezik, annak ellenére, hogy jómódról tanúskodó házakban élnek a falu egyik végén és más életmódot folytatnak, mint a kéregető, napszámos "házi cigányok". „Vendégszerető, barátságos, közlékeny, az ország és a világ dolgairól jól informált emberek benyomását keltik” – írja róluk tanulmányában Vass István. Hozzáteszi, hogy a férfiak büszkék rendelésre készülő kalapjaikra, amelyekért nagy összeget is hajlandóak fizetni. Az év jó részét külföldön töltik. Gyermekeiket is magukkal viszik, ennek ellenére azok elvégzik az általános iskola hat-nyolc osztályát, de nem többet, és megtanulnak írni-olvasni. (Ezt más gábor-cigányokkal kapcsolatban is feljegyezték.)
A lányok már 13-15 éves korukban férjhez mennek. A fiúk 15-17 évesen házasodnak. A házasságokat a szülők "hozzák össze". A válás, főleg ha gyerek is van, nagyon ritka. A közösségnek vezetője nincs, de példamutató az idősek iránti tisztelet. A házi romákat lenézik. Az etédi gáborok többnyire reformátusok (ritkábban szombatosok), de templomba nem járnak rendszeresen. (A marosvásárhely környéki gáborokról viszont azt jegyezték föl, hogy közülük sokan lettek adventisták és ez jelentős hatással volt életvitelükre.)
[szerkesztés] A gyergyóiak
A gáborok nem keverendők össze a "gyergyóiakkal". Ezt ők maguk sem szeretik, mert bár a gyergyóiakkal, akik hasonlóan öltözködnek, ismeretségben állnak, de magukat magasabb kulturális fokon állónak gondolják.
A két csoportot külsőre csak a gyakorlott szem tudja megkülönböztetni, de a gáboroknak ez könnyen megy. A gyergyói cigányok férfiai is kalapot és bajuszt viselnek. A gyergyói nők szoknyái rövidebbek és csipkéik is mások.
[szerkesztés] Gábor Áron
Nemrégiben felvetett, sokak szerint politikai okokból terjesztett nézet, hogy az 1848-as forradalom ágyúöntő mestere, Gábor Áron rézműves cigány volt. A gáborok elődjükként tisztelik. Ezt azonban csak annyi támasztja alá, hogy a cigányok közt sok volt a fémműves. [7]
A többször megismételt kijelentésről 2007-ben vita alakult ki. A székely nemzeti hős cigány származása nem igazolható, sőt Sylvester Lajos, a Háromszék című erdélyi lap főmunkatársa aki több tanulmányt is írt Gábor Áronról kifejezetten butaságnak nevezte a feltételezést. [8]
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Vajda Imre–Prónai Csaba: Romániai romák Magyarországon
- Gáborok Székelyudvarhelyen, 2005-ös fotók
- Vass István: A roma gyerekek nevelése Romániában
- Tesfay Sába: A kalap, az ezüstgombos lájbi és az ezüst zsebóra – a marosvásárhelyi gáborcigány viselet az identitás tükrében
