Entamoeba histolytica
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Entamoeba histolytica Schaudinn, 1903 |
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Az Entamoeba histolytica egy a protiszták országába tartozó amőbafaj, protozoon (állati egysejtű). Emberi élősködőként a vastagbélben elszaporodhat, megbetegedést, úgynevezett amőbiázist okozva. Nevének jelentése: szövetoldó bélamőba.
[szerkesztés] Morfológia és életmód
Az Entamoeba histolytica sejtnek két megjelenési formája ismert (számos más protozoonhoz hasonlóan): a mozgó, táplálkozó, szaporodó trofozoita (trophozoita), valamint a kedvezőtlen környezeti tényezők hatására kialakuló, burokkal körülvett ciszta (cysta).
A trofozoita 10–50 μm méretű sejt, centrális helyzetű maggal. Állábakkal (pseudopodium) mozog. Aszexuálisan, kettéosztódással szaporodik. Anaerob életmódot folytat. Az emberi vastagbélben él, ahol elsősorban a nyálkahártya szöveteivel táplálkozik: miután adhéziós molekuláival hozzátapadt a vastagbélhám sejtjeihez, úgynevezett hisztolitikus enzimeket szabadít fel, melyek feloldják a nyálkahártya szöveteit, alkalmassá téve azokat a fagocitózisra. A béltartalomból izolált trofozoiták mikroszkóppal vizsgálva felismerhetők arról, hogy fagocitált vörösvértesteket tartalmaznak.
A ciszta 6–25 μm átmérőjű, kerek képlet, melynek egy, kettő vagy négy magja van, és gyakran tartalmaz ún. kromatoid testet. Nedves környezetben hetekig életképes, de a szárazságot és a magas hőmérsékletet rosszul tűri. A kihűlt székletben csak ciszta alakok figyelhetők meg.
Az E. histolytica világszerte (így Magyarországon is) előfordul, gyakori Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában. Ezeken a helyeken rendszerint súlyosabb betegséget okoz, mint másutt.
[szerkesztés] Entamoeba dispar
Az Entamoeba dispar az E. histolytica-val morfológiailag megegyező amőba. Gyakrabban fordul elő a vastagbélben, mint a másik, viszont nem okoz megbetegedést (apatogén). Cisztáját az E. histolytica-étól molekuláris vizsgáló módszerekkel lehet elkülöníteni.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Angol nyelvű leírás sok képpel – a Dél-Karolinai Egyetem anyaga
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
- Gergely Lajos (szerk.): Orvosi mikrobiológia. 2. átd. kiadás. Alliter Kiadói és Oktatásfejlesztő Alapítvány, Budapest, 2003. ISBN 963 202 766 3. 446-449. old.
- Orvostudományi portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap