Eat to the Beat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Blondie Eat to the Beat
nagylemez
Megjelent	1979. október 13.
Felvételek	1979
Stílus	Rock, new wave, punk rock
Hossz	43 perc 1 mp
Kiadó	Chrysalis Records
Producer	Mike Chapman
Kritikák
All Music Guide link Rolling Stone link Robert Christgau (A-) link
Blondie-kronológia
Parallel Lines (1978)	Eat to the Beat (1979)	Autoamerican (1980)
Kislemezek az albumról
Dreaming Megjelent: 1979 Union City Blue Megjelent: 1979 The Hardest Part Megjelent: 1980 Atomic Megjelent: 1980

Az Eat to the Beat az amerikai Blondie rockegyüttes 1979-es negyedik stúdióalbuma. Az angol albuzmlistán az első helyet érte el, a a Billboard Top 200-on a 17. lett. Mind Amerikában, mind Angliában platinalemezt kapott.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Az album dalai 3 Közreműködők 4 Eladási minősítések 5 Külső hivatkozások 6 Források

[szerkesztés] Története

A felvételek a New York-i Electric Lady és Power Station stúdiókban zajlottak. Az Atlanti-óceán mindkét partján kislemezen jelentek meg a Dreaming és az Atomic dalok, ezen felül Angliában az Union City Blue, Amerikában pedig a The Hardest Part került kislemezre.

Kiemelkedő volt az album vegyes stílusa: hallható rajta reggae (Die Young Stay Pretty, megelőlegezve a későbbi nagy reggae sikerdalukat, a The Tide Is High-ot), pop (Atomic), funk (The Hardest Part), és punk (Living In The Real World, Eat to the Beat)^[1]. A Sound-A-Sleep egy lassú, szinte autentikus altatódal, a Victor pedig egy keményrock dal.

Az Eat to the Beat lett az első „video album”, azaz kereskedelmi forgalomba került egy az album dalsorrendjét követő video anyag, amelyre minden egyes az albumon található dalhoz készült videoklip felkerült. Ezen kísérőfilmek többsége kisköltségvetésű klip volt, amelyeket rendszerint raktárépületekben vagy színpadtéren vettek fel, egyszerű színpadképpel^[1].

Debbie Harry később megjegyezte, hogy az albumt támogató koncertkörút során legszívesebben az Accidents Never Happen és a Shayle című dalokat énekelte.

Tervbe volt véve, hogy negyedik kislemezként a Slow Motion című dal jelenik meg róla, és ennek megfelelően Mike Chapman producer készített hozzá egy remixet is, de az Amerikai dzsigoló című filmhez írt Call Me kislemez váratlan sikere után ezek a tervek végül nem valósultak meg. Az elkészült mix The Stripped Down Motown Mix néven később sok remix kislemezre felkerült.

Az Eat to the Beat digitálisan felújított változata az EMI és a Capitol kiadó jóvoltából jelent meg 2001-ben, négy bónuszdallal. Ez a kiadás 2007-ben újra megjelent, ekkor már a négy bónuszdal nélkül, helyettük egy videoklipeket tartalmazó DVD-vel.

[szerkesztés] Az album dalai

Első oldal:

1. Dreaming (Debbie Harry, Chris Stein) – 3:08
2. The Hardest Part (Harry, Stein) – 3:42
3. Union City Blue (Nigel Harrison, Harry) – 3:21
4. Shayla (Stein) – 3:57
5. Eat to the Beat (Harrison, Harry) – 2:40
6. Accidents Never Happen (Jimmy Destri) – 4:15

Második oldal:

1. Die Young, Stay Pretty (Harry, Stein) – 3:34
2. Slow Motion (Laura Davis, Destri) – 3:28
3. Atomic (Destri, Harry) – 4:40
4. Sound-A-Sleep (Harry, Stein) – 4:18
5. Victor (Harry, Frank Infante) – 3:19
6. Living in the Real World (Destri) – 2:53

Bónuszdalok a 2001-es újrakiadáson:

1. Die Young Stay Pretty (élő) (Harry, Stein) – 3:27
2. Seven Rooms of Gloom (élő) (Brian Holland, Lamont Dozier, Edward Holland, Jr.) – 2:48
3. Heroes (élő) (David Bowie, Brian Eno) – 6:19
4. Ring of Fire (élő) (June Carter Cash, Merle Kilgore) – 3:30

A 2007-es DVD melléklet számai:

1. Eat to the Beat (Harrison, Harry)
2. The Hardest Part (Harry, Stein)
3. Union City Blue (Nigel Harrison, Harry)
4. Slow Motion (Laura Davis, Destri)
5. Shayla (Stein)
6. Die Young, Stay Pretty (Harry, Stein)
7. Accidents Never Happen (Jimmy Destri)
8. Atomic (Destri, Harry)
9. Living in the Real World (Destri)
10. Sound-A-Sleep (Harry, Stein)
11. Victor (Harry, Frank Infante)
12. Dreaming (Debbie Harry, Chris Stein)

[szerkesztés] Közreműködők

• Frank Infante - vokál, gitár
• Jimmy Destri - vokál, billentyűsök
• Deborah Harry - ének
• Chris Stein - gitár
• Nigel Harrison - basszusgitár
• [Clem Burke] - dob
• Randy Hennes - harmonica on "Eat To The Beat"
• Robert Fripp - gitár a Heroesban
• Ellie Greenwich - háttérvokál
• Lorna Luft - háttérvokál
• Donna Destri - háttérvokál
• Mike Chapman - háttérvokál

[szerkesztés] Eladási minősítések

Szervezet	Minősítés	Dátum
BPI – UK	arany[2]	1978. szeptember 21.
BPI – UK	Platina[2]	1979. október 25.
RIAA – US	arany[3]	1980. február 1.
RIAA – US	Platina[3]	1980. július 10.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Slágerlista alakulása (angol nyelven)
• Ekultúra.hu albumajánló (angol nyelven)

[szerkesztés] Források

m·v·sz  Blondie Debbie Harry · Clem Burke · Jimmy Destri · Chris Stein Kapcsolódó személyek Gary Valentine · Frank Infante · Nigel Harrison · Mike Chapman · Richard Gottehrer Diszkográfia Stúdióalbumok Blondie · Plastic Letters · Parallel Lines · Eat to the Beat · Autoamerican · The Hunter · No Exit · The Curse of Blondie Koncertalbumok Picture This Live (Capitol Anniversary Series) · Livid (Live) · Live By Request Válogatások The Best of Blondie · The Complete Picture: The Very Best of Deborah Harry and Blondie · Blonde and Beyond · The Platinum Collection · Denis (album) · Atomic - The Very Best of Blondie · Greatest Hits · Greatest Hits: Sight + Sound · Greatest Hits: Sound & Vision Kislemezek X-Offender · In the Flesh · Rip Her to Shreds · Denis · (I’m Always Touched by Your) Presence, Dear · Picture This · I’m Gonna Love You Too · Hanging on the Telephone · Heart of Glass · Sunday Girl · One Way or Another · Dreaming · Union City Blue · The Hardest Part · Atomic · Call Me · The Tide Is High · Rapture · Island of Lost Souls · War Child · Maria · Nothing Is Real but the Girl · No Exit · Good Boys