Duka Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Dukafalvi és kucsini Duka Tivadar (Dukafalva, 1825. június 22. – Bournemouth, Anglia, 1908. május 5.) orvos, honvédszázados, a brit hadsereg őrnagya, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd tiszteleti tagja.

Tartalomjegyzék 1 Életpályája 2 Főbb művei 3 Lásd még 4 Felhasznált források

[szerkesztés] Életpályája

Tanulmányait a sárospataki és az eperjesi kollégiumban végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. 1846-ban Pesten ügyvédi vizsgát tett. Batthyány Lajos kormányának megalakulása után fogalmazóként a pénzügyminisztérium alkalmazásában állt. Jellasics szeptemberi támadásakor jelentkezett a nemzetőrségbe. 1848 novemberétől hadnagyként, 1849 januárjától főhadnagyként, majd júniustól századosként Görgei Artúr tábornok titkára és parancsőrtisztje volt. A világosi fegyverletétel után orosz fogságból megszökött és emigrált. Drezdában, Párizsban, majd Londonban élt. A londoni egyetemen végzett tanulmányok után 1853-ban orvosi oklevelet szerzett. Ő az első ismert magyar származású orvos, aki diplomáját a londoni egyetemen kapta meg.

1854-től a bengáliai angol hadsereg katonaorvosa lett. A Gangesz menti Monghir területének főorvosaként kezdte behatóan tanulmányozni Indiát. Az országról szóló ismeretterjesztő írásai magyarországi lapokban is megjelentek, elsősorban a Vasárnapi Újságban és a Budapesti Szemlében. Megismerkedett Rádzsa Rádzsendralála Mitrával, aki Kőrösi Csoma Sándor tisztségbeli utóda volt a Bengáli Ázsia Társaságban. Mitra hatására érdeklődni kezdett Csoma munkássága iránt és megkezdte a híres magyar utazó kéziratainak és hagyatékának egybegyűjtését. Eközben fontos kutatásokat végzett India természeti viszonyairól is, értékes, több ezer Kelet–Indiából származó tárgyból álló anyagot ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a kolozsvári Erdélyi Múzeumnak. 1874-ben nyugalomba vonult, Londonban telepedett le és idejét Kőrösi Csoma Sándor munkásságáról összegyűjtött anyag feldolgozásának szentelte. Munkájáról ma is alapműnek számító kötetet jelentetett meg. Tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, 1900-ban pedig tiszteletbeli tagjává választotta. Tudományos munkásságát Angliában is elismerték, 1884-től az angol királyi Ázsia Társaság tagja, majd a Brit és Külföldi Biblia Társaság választmányi tagja, 1904-től alelnöke lett. Röviddel halála előtt egy dél-angliai kisvárosban, Bournemouth-ban telepedett le.

[szerkesztés] Főbb művei

• Két levél a Ganges partjairól Kőrösi Csoma Sándorról (Akadémiai Értesítő, 1858)
• A Gangesparti éghajlati bajokról (Orvosi Hetilap, 1860)
• A poklosságról, Az orvosi tudomány állása Keletindiában, Levél a Gangesparti éghajtali bajokról, Levél Monghyrból Keletindiában (Orvosi Hetilap, 1861)
• Adalék Kőrösi Csoma Sándor életiratához (Budapesti Szemle, 1864)
• Megjegyzések, a cholera támadása és gyógykezelése körűl (Orvosi Hetilap, 1866)
• Alsó-Bengal physikai és éghajlati tekintetben (Budapesti Szemle, 1867)
• Néhány megjegyzések a Keletindiában, különösen a Himalayák tájain előforduló lázak jelenségeiről (Orvosi Hetilap, 1881)
• Life and Works of Alexander Csoma de Kőrös (London, 1885)

• Ugyanez magyarul: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Budapest, 1885)

• Kőrösi Csoma Sándor útja Közép-Ázsiában (Vasárnapi Újság, 1885)
• Első benyomások Kelet-indiában. A hindu társadalom alaptörvényei (Vasárnapi Újság, 1888)
• Schiller Szinesi Salamon Márk, magyar tudós Londonban (Vasárnapi Újság, 1890)
• Néhány szó az idegen neveknek magyar helyesirásához (Vasárnapi Újság, 1889)
• A Magyar Tudományos Akadémia három keletindiai tagja, Buddhista emlékek Akadémiánkban (Vasárnapi Újság, 1891)
• Kossuth és Görgey (Hertford, 1898)
• Kőrösi Csoma Sándor (Budapesti Szemle, 1898)
• Levelek a boer–angol háborúról (Budapest, 1901)

[szerkesztés] Lásd még

• Magyar akadémikusok listája

[szerkesztés] Felhasznált források

• Révai Nagy Lexikona
• Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái