Domokos Lajos
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Domokos Lajos (zalakapolcsi) (Debrecen, 1728 – Debrecen, 1803. november 18.) Debrecen város főbírája
[szerkesztés] Élete
Domokos Márton és Komáromi Kata fia volt. Szülővárosában tanult és 1748-ban Utrechtben egyetemi hallgató volt; 1770-től szülővárosának főbirája, 1790-ben Bihar megye alispánja s országgyűlési követe volt; mint ilyen rókatorkos zöld mentében, veres nadrágban és dolmánynyal jelent meg. Hatalmas pártfogója volt a magyar nyelv behozatalának; a legfontosabb fölterjesztéseket ő fogalmazta. Budai Ézsaiás irta latin epitaphiumát (M. Kurir II. 48. sz.)
[szerkesztés] Munkái
Költeményét 1790-ből Trenk Frigyes védelmére, a nagyváradi Szabadság (1885. 248. sz.) hozta, Péczeli Józsefhez irt, a tanárságra meghivó levelét 1786. júl. 9. pedig a Figyelő (XX.)
A helytartó tanács levéltárában van 1783-ból reflexiója (egy nagy ív), melyen kimutatja, hogy Révai tankönyvei mennyiben sértik a helyes magyarságot. Balogh Ferenc is említi egy munkáját: Deductio regiminis ecclesiastici in Hungaria a primis inde reformationis temporibus, melyet Benedek Mihály superintendens segítségével készített. Részt vett a hires debreceni Magyar grammatika (Bécs, 1795.) munkálataiban. Arcképe (olajfestés) a debreceni református kollégium könyvtárában van.
