Diószegi Vilmos
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Diószegi Vilmos (Budapest, 1923. május 2. – Budapest, 1972. július 22.) néprajzkutató, orientalista.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Tanulmányait a budapesti tudományegyetem, bölcsészkarán végezte, ott szerezte 1946-ban, doktori oklevelét. 1944-1947 közt az egyetem, Belső-ázsiai Intézetének tanársegédjeként dolgozott. Kandidátusi fokozatot 1958-ban kapta meg. 1947-től a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1963-tól a Magyar Tudományos Akadémia, Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője. Öt alkalommal járt Ázsiában, ahol a magyar és szibériai eredetű népek hitvilágát kutatta.
[szerkesztés] Munkássága
Diószegi Vilmos kutatásait a sámánhittel kapcsolatban orosz múzeumokban és szibériai helyszíneken is végezte. Ő hozta létre a Sámán Archívumot, amely a Néprajzi Kutató Intézetben van. A Sámánhit-Archívum mintegy, 15 000 tárgyból és 1100 kötetből áll. Főleg saját könyvtára és gyűjtései adták az alapot. A maga nemében a gyűjtemény egyedül álló a földön. Fő kutatási területe a magyarság honfoglalás előtti, pogány hitvilágának feltérképezése. Kutatásokat végzett a táltos szó eredetének kiderítésével kapcsolatban is. A magyar hitvilágon kívül foglalkozott, a Magyarországon élő nemzetiségek hitvilágával is.
[szerkesztés] Művei
- A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben, Budapest, 1958
- Sámánok nyomában Szibéria földjén, Budapest, 1960
- Samanizmus, Budapest, 1962
- A pogány magyarok hitvilága, Budapest, 1967
- Sebestyén Gyula, Budapest, 1972
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Irodalom
- Ortutay Gyula: Diószegi Vilmos temetésén. Ethnographia, 1972
