Daniel István
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Daniel István (vargyasi idősebb báró) (1684 – ?) főkirálybíró
[szerkesztés] Élete
Daniel István főkirálybíró és Kemény Zsófia fia volt. Az unitárius hitfelekezet tanaiban neveltetett. A II. Rákóczi Ferenc-féle felkelés alatt 1703-ban testvérével, Daniel Péterrel együtt Brassóba menekült, de a felkelők elfogták és szolgálatra kényszerítették őket; sőt Brankován román hospodárhoz követségbe is küldték Daniel Istvánt. Később a két testvér a magyarországi fölkelőkhöz csatlakozott és Daniel István Forgács hadsegéde lett. Miután főnöke fogságba esett, visszatért Erdélybe s Pekri Lőrincz mellett Rákóczi érdekeit szolgálta, kivel Moldvába menekült és Pekri halála után 1709-ben elvette annak leányát Pekri Polyxénát és reformátussá lett. A szatmári béke után (1711.) kegyelmet nyert és III. Károly király (1740. március 28.) báróságra emelte. Mária Terézia 1745-ben udvarhelyszéki főkirálybiróvá nevezte ki.
[szerkesztés] Munkái
1. Monita paterna. Szeben 1750. (Fiához intézte, midőn ez véletlenűl karját keresztül lőtte.)
2. Descriptio vitae l. b. de Daniel et Vargyas, (Nagy-Szeben), 1764.
3. Az örök életre vezető egyenes út. Enyed, 1765.
4. Isten eleibe bocsátott alázatos könyörgéseknek gyakorlása. U. ott, 1766.
5. Variarum meditationum sacrarum miscellanea. U. ott, 1766.
6. Commentariis in Apocalypsim S. Joannis... (Kivonat Vitringa munkájából.)
Leányához vigasztaló levelet intézett 1758. febr. 22. Vargyasról, vejének hadadi báró Wesselényi István halála alkalmából, mely levelet leánya D. Polixéna kinyomatott a férjének emlékére tartott halotti prédikációk bevezetése gyanánt. (Kolozsvár, 1759.)
Levele gróf Kornis Antal hunyadmegyei főispánhoz (Bécs, 1745. máj. 15.) a Történeti Lapokban (II. 1875. 26. sz.) jelent meg.
