Cion bölcseinek jegyzőkönyvei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A Cion bölcseinek jegyzőkönyve (oroszul: Протоколы сионских мудрецов, avagy Сионские протоколы) egy feltehetően antiszemita irodalmi hamisítvány. A kiadvány a zsidóság állítólagos világhatalmi összeesküvését próbálja bizonyítani. Ennek ellenére számos alkalommal kapcsolatba hozták a nemzetközi szabadkőműves és az Illuminátus szervezetével is. Számos független vizsgálat bizonyította^[forrás?], hogy a „jegyzőkönyv” egy plagizált koholmány. A mű hamisítvány mivolta mellett szóló egyértelmű bizonyítékok^[forrás?] ellenére máig léteznek csoportok, melyek vagy eredeti formájában hitelesnek tartják a művet, vagy azt állítják, hogy a jegyzőkönyvekben szereplő állítások, ha módosult formában is, de napjainkra megvalósultak.^[1] A szöveg legnagyobb része a francia Maurice Joly Beszélgetések Macchiavelli és Montesquieu között az alvilágban (Dialogue aux enfers entre Machiavel et Montesquieu) című színdarabjából lett kimásolva. Ez a darab eredetileg III. Napóleon politikai ambíciójat szatirizálta és semmi köze nem volt a zsidósághoz. A jegyzőkönyvekben gyakran szerepel gój szó, ami a zsidók által a nemzsidókra használt kifejezés.

Tartalomjegyzék 1 A „jegyzőkönyv” mint náci propaganda 2 A valódiságot irányzó megközelítés 3 Lásd még 4 Források

[szerkesztés] A „jegyzőkönyv” mint náci propaganda

Az 1930-as 40-es években a „jegyzőkönyv” részévé vált Adolf Hitler propagandagépezetének, a zsidóság üldözésének egyik indoklásaként. Annak idején a német diákoknak kötelező olvasmányként kellett tanulmányozniuk.

Hitler maga így vélt a „jegyzőkönyv”-rol a Mein Kampf című könyvében:

„Azt, hogy e népnek egész léte mennyire a hazugságok sorozatán nyugszik, leginkább a zsidók által annyira gyűlölt "Cion bölcseinek jegyzőkönyvé"-ből állapíthatjuk meg. A "Frankfurter Zeitung" ismételten világgá kürtölte, hogy azok hamisítványok, de éppen ez a körülmény a legjobb bizonysága annak, hogy valódiak.”

[szerkesztés] A valódiságot irányzó megközelítés

Ezt a bizonyos jegyzőkönyvet először 1903-ban hozta nyilvánosságra egy orosz diák, bizonyos Szergej Nílusz. A Znamja című újság közölte le folytatásokban, majd két évvel később kötetben is kiadták "A nagy a kicsiben - az Antikrisztus mint eljövendő politikai lehetőség" címen. A művet Vlagyimir Szolovjov írta, s függeléke volt a jegyzőkönyv.(A nemrégiben megjelent magyar kiadásból ezt kihagyták.)Ekkor figyeltek fel rá igazán, és rövidesen a XX. század egyik legvitatottabb dokumentumaként vált ismertté, ami elvileg az 1897-es bázeli Cionista Világkongresszuson készült, és egy olyan tervet tartalmaz melynek célja a teljes világuralom megszerzése. Úgy írták meg, mint egy belső terjesztésre szánt memorandumot, egy olyan csoport tagjai számára, akik egy új világrendet kívánnak megteremteni, melynek célja anarchia és felfordulás előidézése, egyes fennálló rendszerek megbuktatása, a nyugati világ társadalmi, politikai és gazdasági intézményei feletti korlátlan ellenőrzés megragadása. A jegyzőkönyv névtelenségbe burkolózó szerzői egyértelműen tudtul adják, hogy eddig is népek egész sorát irányították egy politikai terv szerint anélkül, hogy bárkiben erre vonatkozólag a legcsekélyebb gyanú is felmerült volna sok-sok évszázadon keresztül.

A mű gyorsan elterjedt az egész világon, még az angliai Morning Post és az amerikai Time is hitelesnek minősítette. Napjainkban a legtöbb sajtóorgánum és tudós egyértelműen hamisítványnak tünteti fel, amely Maurice Loly munkájának ügyetlen antiszemita átvétele. Számtalan tanulmány készült a dokumentummal kapcsolatban, főleg az utóbbi években, ami magyarázható a Nyugat és az Iszlám világ és az izraeli-palesztin viszony elmérgesedésével, valamint a globalizáció, a "tőke szabad áramlása" által bekövetkező társadalmi-gazdasági-politikai változásokkal.

[szerkesztés] Lásd még

• A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei magyar fordítása
• A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei irodalmi hamisítvány
• Bernstein, H.: The Truth about “The Protocols of Zion”., New York 1971.
• Bernstein, H.: The History of a Lie, New York, 1928
• Burcev, V.: Protokoli Szionszkih mudrecov. Dokazannij podlog., Párizs, 1938
• Delevszkij, Ju.: Protokoli Szionszkih mudrecov. (Isztorija odnogo podloga)., Berlin, 1923
• Frankel, J.: Prophecy and Politics: Socialism, Nationalism and the Russian Jews (1862–1917), Cambridge, 1981
• Kiš, Danilo: Királyok és bolondok könyve (A holtak enciklopédiája. Budapest, 1990. 129–173.)
• Kohn, N.: Warrant for Genocide. The Myth of the Jewish World Conspiracy and the Protocols of the Elders of Zion, London, 1970
• Will Eisner: Az összeesküvés. Umberto Eco előszavával, Budapest, Ulpius-ház, 2007

[szerkesztés] Források