César-díjak 1999
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A 24. César-gálát 1999. február 27-én tartották meg a párizsi Châtelet Színházban, a hajdani kilencszeres César-jelölt Isabelle Huppert elnökletével.
A három legeredményesebb film (Dilisek vacsorája, Élet, amiről az angyalok álmodnak és az Aki szeret engem, vonatra ül) 3-3 Césart vihetett haza. A legnagyobb vesztes Nicole Garcia filmje, A Vendôme tér asszonya volt, amely a legtöbb (12) jelölés ellenére egyetlen díjat sem kapott. A már jelentős közönségsikert maga mögött tudó Taxi is mindössze két – nem éppen a legjelentősebb – díjban részesült.
A legjobb külföldi film kategóriában Az élet szép olyan filmeket utasított maga mögé, mint a Titanic, a Ryan közlegény megmentése, vagy a dán Születésnap.
A filmes esemény nem volt mentes a botránytól: a francia filmrendezők szövetsége bojkottálta a rendezvényt, tiltakozásul a Canal+ televíziós csatorna és a Murdoch-birodalom közötti – a Césarok éjszakája kizárólagos közvetítési jogára vonatkozó – megállapodás ellen, mivel szerintük ez veszélyezteti a francia filmgyártás finanszírozását.
A rendezvényen megemlékeztek az előző év őszén elhunyt César Baldaccini szobrászművészről, a díj és az estély névadójáról, aki negyedszázad után úgy érezte: neve egyszerű köznévvé vált, s tiltakozott az ellen, hogy a Césart „s” toldalékkal, többes számban használják…
| legjobb film | Élet, amiről az angyalok álmodnak (La vie revée des anges), rendezte: Erick Zonca |
| legjobb külföldi film | Az élet szép (La vita é bella), rendezte: Roberto Benigni ( Olaszország) |
| legjobb színész | Jacques Villeret – Dilisek vacsorája (Le dîner de cons) |
| legjobb színésznő | Élodie Bouchez – Élet, amiről az angyalok álmodnak (La Vie revée des anges) |
| legjobb mellékszereplő színész | Daniel Prévost – Dilisek vacsorája (Le dîner de cons) |
| legjobb mellékszereplő színésznő | Dominique Blanc – Aki szeret engem, vonatra ül (Ceux qui m'aiment prendront le train) |
| legígéretesebb fiatal színész | Bruno Putzulu – A csábítás iskolája (Petits désordres amoureux) |
| legígéretesebb fiatal színésznő | Natacha Régnier – Élet, amiről az angyalok álmodnak (La vie revée des anges) |
| legjobb rendező | Patrice Chéreau – Aki szeret engem, vonatra ül (Ceux qui m'aiment prendront le train) |
| legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyv | Dilisek vacsorája (Le dîner de cons), írta: Francis Veber |
| legjobb elsőfilm | Isten látja lelkem (Dieu seul me voit), rendezte: Bruno Podalydes |
| legjobb filmzene | Tony Gatlif – Gadjo dilo - A bolond idegen (Gadjo Dilo) |
| legjobb operatőr | Eric Gautier – Aki szeret engem, vonatra ül (Ceux qui m'aiment prendront le train) |
| legjobb jelmez | Pierre-Jean Larroque – Lautrec |
| legjobb díszlet | Jacques Rouxel – Lautrec |
| legjobb hang | Vincent Tulli és Vincent Arnadi – Taxi |
| legjobb vágás | Véronique Lange – Taxi |
| legjobb rövidfilm | L'interview, rendezte: Xavier Giannoli |
| tiszteletbeli César | Jean Rochefort |
[szerkesztés] Lásd még
Filmportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
