Bulat Salvovics Okudzsava
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Bulat Salvovics Okudzsava |
|---|
 |
| Született: |
| 1924. május 9. Moszkva, Szovjetunió |
| Meghalt: |
| 1997. június 12. Párizs, Franciaország |
Bulat Okudzsava (Булат Шалвович Окуджава) (Moszkva, 1924. május 9. – Párizs, 1997. június 12.) orosz költő, író, dalénekes (bárd)
A szovjet városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia sanzon (chanson) hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a szerzői dal műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél (pl. Viszockij) idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. A brezsnyevi szovjet hivatal legföljebb tűrte, de nemigen támogatta ezt a műfajt és a képviselőit. A dalok többnyire alkalmi koncerteken tűntek fel, és amatőr magnetofon-felvételeken terjedtek. Okudzsava első nagylemezét egy kis lemezkiadó bocsátotta ki Párizsban (Le Chant du Mond; 1968).
Okudzsava mintegy kétszáz dalt írt saját verseire.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Bulat Okudzsava pártiskolára és pártmunkára Tbilisziből Moszkvába költözött kommunista családban született. Apja grúz anyja örmény. A szülei letartóztatása után (apját hamis vádak alapján főbelőtték 1937-ben, anyját 18 évre lágerekbe küldték) 1940-ben Tbiliszibe költözött. 1942-ben önkéntesként a frontra ment. A háború után felvették a Tbiliszi Állami Egyetemre. 1950-ben diplomázott, és ezután tanárként kezdett dolgozni, először egy falusi iskolában, később Kalugában.
1956-ban visszatért Moszkvába. A Molodaja Gvárgyija (Ifjú Gárda) kiadónál szerkesztőként kezdett dolgozni, később a Lityeraturnaja Gazéta vers-szerkesztőségének vezetője lett. Ugyanakkor – az 1950-es évek közepén – kezdett dalokat írni, és saját gitárkíséretével előadni. Hamarosan koncerteken lépett fel. Dacára annak, hogy hivatalos kiadás dalaiból nem készült, gyorsan népszerűvé vált és felvételei terjedni kezdtek. Népszerűsége – először az értelmiség körében – nőttön nőtt, és hamarosan külföldön is ismertté vált.
Ő teremtette meg a szovjet bárdok mozgalmát. Ezek a költők, énekesek, diákotthonokban, munkásszálláson nyári táborokban önmagukat gitárral kisérve énekelték verseiket. Okudzsava követői között olyan híres szovet költők (bárdok) is kikerültek és tettek népszerűségre mint: A Galics vagy Viszockij.
1997-ben halt meg Párizsban, de Oroszországban temették el.
Egykori lakása, az Arbát 47. sz. ház előtt emlékművet emeltek a tiszteletére.
1991-ben szovjet Állami díjat kapott.
[szerkesztés] Kötetei
[szerkesztés] Versek
- Март великодушный (1967)
- Арбат, мой Арбат (1976)
- Посвящается вам (1988)
- Милости судьбы (1993)
[szerkesztés] Elbeszélés
- Будь здоров, школяр! (1961)
[szerkesztés] Regények
- Szegény Avroszimov; Európa Könyvkiadó, 1983.
- Merszi, avagy Sipov kalandjai; (Мерси или похождения Шипова) Magvető Könyvkiadó, 1975.
- Dilettánsok utazása; (Путешествие дилетантов) Európa Könyvkiadó, 1982.
- Találkozás Bonapartéval; (Свидание с Бонапартом) Magvető Kiadó, 1985. ISBN 9631405036
- A boldog írnok gyermekei; (Упразднённый театр) Magvető, 1996.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
