A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A buformin a biguanidok csoportjába tartozó orális antidiabetikum. Hatásmechanizmusa multifaktoriális. A periférián javítja az inzulinhatás kifejlődését azáltal, hogy posztreceptor szinten csökkenti a szövetek inzulin-rezisztenciáját. Ezenkívül csökkenti a hepatikus glikoneogenezist, fokozza a perifériás glükóz felhasználást, az anaerob glikolízis fokozásával javítja a glükóz hasznosítását (a szérum laktát szint emelkedik)]].[1][2] Gátolja a glikoneogenezist és a glükóz bélből való felszívódását, serkenti a glikolízist. A buforminnak a béta-sejtekre kifejtett hatása nincs, nem stimulálja az endogén inzulin szekréciót. A buformin 2-es típusú diabetes mellitusban csökkenti az emelkedett vércukorszintet, de nincs hatással a normál vércukorszintekre. Így monoterápiaként adva nem okoz hipoglkémiát. Testsúlynövekedést fokozó hatása nincs, sőt elősegíti a testsúlycsökkenést. A fenti hatásmechamizmus alapján alkalmas 2-es típusú cukorbetegek per os kezelésére. Együtt alkalmazható szulfanilurea típusú orális antidiabetikumokkal.
- ^ Verdonck L, Sangster B, van Heijst A, de Groot G, Maes R (1981.). „Buformin concentrations in a case of fatal lactic acidosis”. Diabetologia 20 (1): 45–6. PMID 7202882.
- ^ Deppermann D, Heidland A, Ritz E, Hörl W (1978.). „[Lactic acidosis--a possible complication in buformin-treated diabetics (author's transl)]”. Klin Wochenschr 56 (17): 843–53. PMID 713413.
| m · v · sz Orális antidiabetikumok (A10B) |
| Biguanidok |
metformin (buformin, phenformin) |
| szulfanilureák |
chlorpropamide, glibenclamide (glyburide), gliklazid, glimepiride, glipizide, gliquidone, tolazamide, tolbutamide |
| alfa-glukozidáz-gátlók |
acarbose, miglitol |
| tiazolidin-dionok |
pioglitazone, rosiglitazone, troglitazone |
| meglitinidek |
nateglinide, repaglinide, mitiglinide |
| dipeptidil-peptidáz-4 gátlók |
saxagliptin, sitagliptin, vildagliptin |
|
