Borostyánkő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

• Borostyánkő települést itt találod.

A borostyánkő a megkövesedett gyanta (fosszília) neve.

Legismertebb a Baltikumból származó formája a baltikumi vagy közönséges borostyánkő. A megkövesedett gyantának a legelterjettebb és legismertebb baltikumi közönséges borostyánkő mellett több mint 50 fajtája ismert.

Egyik fontos változata a megkövesedett gyantának a Keleti-Kárpátokban talált Rumenite. Ez az Oligocén korból származó, megkövesedett gyanta lényegesen kevesebb borostyánsavat, és oxigént tartalmaz ezért sokkal keményebb, mint a baltikumi változat.

Érdekesség az Aykite, sárga, vagy vörhenyes megkövesedett gyanta az Ajka környéki krétakori (80-90 millió éves) rétegekből.

De jelentősebb mennyiségű megkövesedett gyantát találunk Szibéria különböző területein, Közép-Ázsiában, Libanonban, vagy Burma szigetén.

A baltikumi borostyánkő mellett a Dominikai Köztársaságban található miocénkori dominkai borostyánkő a legjelentősebb, mind mennyiségét, mind minőségét, és leginkább változatos színvilágát tekintve.

[szerkesztés] Felhasználása

Már az őskorban is kedvelt anyag volt. Számos nyakék, apró szobor és dísztárgy került elő. Valószínűleg fizettek is vele. Az ókori Egyiptomban, Hellaszban és Rómában is széles körben felhasználták. Görög filozófusok már ekkor feltételezték, hogy a borostyánkő fosszilizálódott gyanta, ez azonban csak az újkorban bizonyosodott be. A középkorban a vele való kereskedelem elsorvadt, az abszolutizmus korában viszont az arisztokrácia a fényűzés egyik szimbólumának tekintette. Halászata ekkor indult meg, a XIX. században már a földben is kutattak borostyánkő után. Egyik monumentális műkincs a borostyánkőszoba volt, ami a 2. világháború alatt eltűnt. Napjainban felhasználása kisebb méreteket ölt.

[szerkesztés] Főbb tulajdonságai

A borostyánkő kis fajsúlya miatt fennmarad a víz színén, a középkori halászok így gyűjtötték legkönnyeben. Éghető anyag, s ezzel az egyetlen éghető díszkő. Dörzsölésre statikus áramot vesz fel, s mivel a görögök elektronnak nevezték a borostyánkövet, innen ered az elektromosság szó. Híres arról a tulajdonságáról, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg, növényzárványokból pedig következtetni tudnak a földtörténeti korok flórájára.

[szerkesztés] Források, külső hivatkozások:

• tematikus lap
• Borostyánkő Múzeum Palangában
• Günthet Ludwig: A borostyánkő története, Kossuth Könyvkiadó, 1988