Borogyinói csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
| Borogyinói csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Borogyinói csata |
|||||||||
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Franciaország |
 Orosz Birodalom |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| I. Napóleon |
Mihail Illarionovics Kutuzov |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 125 000 – 130 000 | 154 000 – 157 000 | ||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 28 000 – 30 000 | 45 000 – 58 000 | ||||||||
A borogyinói csata (1812. szeptember 7.; az Oroszországban használt Julián-naptár szerint augusztus 26.) a napóleoni háborúk legvéresebb csatája volt. Több mint 250 000 katona vett részt benne.
A csatát az I. Napóleon irányítása alatt álló francia hadsereg (Grande Armée) és az Mihail Kutuzov vezette orosz hadsereg vívta Borogyino falunál, Mozsajszk város közelében. A csatában mindkét fél taktikai hibákat követett el, és az oroszokat csak stratégiai megfontolások kényszerítették a visszavonulásra. Napóleonnak a csata folytán tanúsított viselkedése azt sugallja, megpróbálta elkerülni a pürrhoszi győzelmet; a császár ugyanekkor magas láztól is szenvedett, ami megmagyarázhatja, miért hozott túl leegyszerűsített döntéseket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
A francia sereg 1812 júniusában kezdte meg Oroszország megszállását. Sándor cár hazafias háborút hirdetett a haza védelmére. Az orosz erők, melyek azelőtt a lengyel határon gyülekeztek, kénytelenek voltak meghátrálni a sebesen közeledő francia hadak előtt, emiatt főparancsnokukat, Michael Barclay de Tolly grófot leváltották. Az új parancsnok, Mihail Kutuzov herceg sem tudta megállítani az előrenyomuló franciákat, csak amikor már 125 km-re megközelítették Moszkvát. Kutuzov egy Borogyino melletti könnyen védhető területet választott a csata helyszínéül, és szeptember 3-ról kezdődően sáncokkal megerősítette.
[szerkesztés] A szembenálló felek
Korábbi feltételezések szerint Kutuzovnak 112 000 vagy 125 000 fős serege volt, ma történészek úgy tartják, ennél jóval magasabb lehetett a katonák száma, 154 800 és 157 000 között. Korábban ugyanis az orosz nemzetőrséget (kb. 30 000 katona) és az irreguláris hadakat (kozákok, kb. 10 000-en) nem számolták bele, mivel ők a közvetlen harcban nem vettek részt; ha azonban őket nem számítjuk, akkor a francia oldalon sem kellene beleszámítanunk a 25 000-es tagú francia császári testőrséget, akik szintén nem harcoltak. Az oroszok mindenképpen számbeli fölényben voltak, megerősített helyzetük és az, hogy több lövészük volt, szintén előnyös helyzetbe hozta őket.
[szerkesztés] A csata
Az oroszokkal szembekerülve Napóleont mintha elhagyta volna szokásos taktikai ügyessége, és szemből támadást rendelt el. Ezt a hibát gyakran a betegségnek tulajdonítják, amiben szenvedett. Az is lehet, hogy megpróbálta egy nap alatt elpusztítani az egész orosz hadsereget. Az első francia támadás, ha nagy veszteségek árán is, de sikeres volt: a Joachim Murat, Nápoly királya által irányított lovasság és gyalogság kora délutánra áttört az oroszok vonalán, elfoglalta a sáncot, elvesztette, majd visszafoglalta. Véres harc tört ki. Az oroszok ellentámadását a franciák lövészei visszaverték. Éjjel az orosz hadak megkezdték visszavonulásukat, eleinte csak pár mérföldnyire, majd Moszkva felé.
[szerkesztés] Veszteségek
A veszteségek egyes becslései nagyban eltérnek egymástól. Adam Zamoyski történész szerint a franciák közül legalább 28 000-en meghaltak vagy megsebesültek, köztük 48 tábornok. Mások, pl. Stephen Pope 50 000-re teszik az áldozatok számát. Az oroszok legkevesebb 38 500, legfeljebb 58 000 embert veszítettek (a legáltalánsabban elfogadott feltételezés szerint 45 000-et).
[szerkesztés] Eredményei
Az oroszok visszavonulása megnyitotta az utat a franciák előtt Moszkva felé, és szeptember 14-én el is foglalták. Kutuzov hadserege ugyanakkor talpon maradt. A véres, és eldöntetlen csatával, és Moszkva felégetésével, illetve a békeszerződés fel nem ajánlásával Napoleont lassan visszavonulásra kényszerítették az oroszok, ami a tél beálltával végzetes meneküléssé vált.
Lev Tolsztoj a Háború és békében írja le a csatát. A százéves évfordulóra Franz Roubaud orosz festő hatalmas panorámaképet festett a csatáról.
